Most, hogy újra elérhető közelségben vannak a barátaim, igyekszünk a hétvégékre kitalálni valami jó kis programot, és lehetőleg kiszabadulni a városból. Bár Budapest nem London méretű és kaliberű, azért mégiscsak messze van a természettől, és lehet, hogy öregszünk, de jó egy kicsit elmozdulni.
Így esett, hogy szombaton az etyeki Pincefesztivál felé vettük útunkat, mert 1. Etyek már megfelelően távol van a citytől, 2. a szeszfesztiválokat mindannyian szeretjük, 3. szép, napos idő volt. Meglepetésemre a közlekedés kimondottan jó szervezés volt, a Volán extra buszokat állított csatasorba a fesztiválozók érdekében, így 20 percenként expressz busszal lehetett célba érni, a menetidő az expresszen fél óra körül volt, a nem-expresszen ez valamivel több lehetett. A buszjegyeket az előrelátó vasúti dolgozók már előre összetűzték, hogy ne kelljen bajlódni a sok Bp-Etyek oda-vissza jegy kinyomtatásával, tehát a jegyvásárlás sem vett túl sok időt igénybe.
Majd megérkeztünk, és rögtön el is kapott minket egy röpke eső, de ez a legjobbakkal is megesik, úgyhogy nem csüggedtünk, irány a fesztivál. Pontosabban az Információ és Értékesítés sátor, ahol megkaptuk azt a hidegzuhanyt, ami miatt nekifogtam az etyeki beszámolónak.
Hetedhét országon meg volt hirdetve, hogy az esemény ingyenes. Igen ám, de amint megérkeztünk, a következőkre lettünk figyelmesek: 1. fizetni a borászoknál csak ún. Festiva kártyával lehet, 2. a Festiva kártya 1000 Ft-ba kerül, 3. a Festiva kártya 1000 Ft-ja nem levásárolható. Magyarul, ha fogyasztani akarsz, akkor fizetsz. Ezután jött a már jól ismert kóstolópohár-kérdés: kell, igen, 800 Ft. Tehát a jóhiszemű ingyenes fesztiválra érkező így válik meg seperc alatt 1800 Ft-tól, amit adott esetben inkább borra kívánt költeni.
Ám most jönnek a csavarok. A kedves szervezők azt nem mondják a fesztiválozóknak, hogy nem kell mindenkinek megvennie a kártyát, pedig nem kell. Mi öten vígan használtunk egy kártyát, összedobtuk, hogy mennyivel akarjuk feltölteni, és nem volt ezzel gond. Kóstolópoharat sem szükséges ott venni, megteszi bármilyen műanyag vagy Tesco-ban vásárolt üvegpohár, ha 800 Ft-ot sajnálunk kiadni a fesztivál hivatalos ivóalkalmatosságáért (főleg, hogy ezért 3-féle olcsóbb bort lehetett már kóstolni).
A fesztivál maga jó volt, hozta a tökipompos-os, lángosos, kürtőskalácsos, zsíroskenyeres elvárásokat, hangulat is volt, néha még zene is, de a belépős zűrzavar után azért maradt bennünk némi keserű szájíz (amit még a jóféle borok sem öblítettek le).
Ennél én sokkal korrektebbnek tartom a Pálinkafesztivált, ahol megmondják: ennyi a belépő, ezért kapsz egy poharat, egy kártyát valamennyi pénzzel feltöltve, a többit oldd meg. Nincs kérdés, kétely, sunyiság. A másik meg a külföldiek lehúzása. Mert nem hiszem, hogy az angol nyelv ismeretének hiányában nem osztották meg a kedves pénztárosok azt a tényt az előttünk álló orosz társasággal, hogy nem kell mindenkinek kártyát és poharat vásárolnia. Szemrebbenés nélkül kifizettettek velük vagy 15 rongyot, és lehet, hogy nem fájt nekik, de akkor sem tisztességes.
Ha már az előző bekezdésben a Pálinkafesztivállal hasonlítottam össze Etyeket, azért ne hagyjuk figyelmen kívül a tényt, hogy az azért mégiscsak más környezet, milliő. A Várért, az éjszakai fényekben való üldögélésért, és az élményért nem sajnáltam a belépőjegy árát. Viszont Etyekre a kutya nem menne, ha nem lenne Pincefesztivál, vagy más esemény, úgyhogy ilyenkor szerintem hagyni kellene a zsíros profitot meg a sunyi pénzszedési lehetőséget, és örülni kellene, hogy egy hétvége alkalmából megtelik a város, hogy a budapestiek ott költik el a pénzüket, hogy a borászoknak van alkalmuk vevőt találni a portékájukra. Elvégre ezért van ez a fesztivál, ez lenne a cél, és nem pedig az, hogy jövőre már ne legyen kedve leutazni az embernek.
