hírek a munka frontjáról

Címkék: munka otthon

2011.06.17. 13:11

Másfél hónap alatt több, mint 40 állásra jelentkeztem, ebből 12-szer hívtak fel, azaz ennyi első körös interjún vettem részt, második körre 3 helyen jutottam be, és meglett az az egy, ami mindent visz! Gondoltam, megosztok pár tanulságot a blog olvasóival erről az elmúlt másfél hónapról és magáról a keresésről.

Úgy jöttem haza, hogy nem tudtam eldönteni, a marketinggel vagy a turizmussal szeretnék foglalkozni, így próbáltam mindkét irányba elmozdulni, de egy idő után már teljesen az előbbire koncentráltam, mert a turizmusos állásoknál valahogy mindig túl sok volt a kompromisszum.

Nem egyszer ütköztem abba a falba, hogy marketing asszisztensi pozíciónál feljebbről ne is álmodjak, hogy kiestem a gyakorlatból, mindent előről kell kezdeni, és ezt nem szerettem volna. A legnagyobb gátak egyébként a fejvadászcégek voltak, ahol csinálhattam bármit, egyszerűen nem küldték tovább az önéletrajzom az ügyfélhez arra hivatkozva, hogy nem voltam még junior pozícióban. Aztán hirtelen lett egy fejvadász, akit ez nem zavart, meg lett 1-2 közvetlenül hirdető cég is, akik ennek ellenére behívtak a Junior Manager pozikra. Gyakorlatilag mind a három második körös interjúm ilyen állásra szólt.

Ebből az a tanulság, hogy ha az ember reálisan tudja, hogy mire képes, akkor nem hagyhatja, hogy mások eltántorítsák a céljától. Én már Londonban is folyton azt mondtam, hogy értelmetlen dolgokra pazarlom a "tehetségem", és hogy megjártam már a szamárlétra legalját, ahogy mindenkinek meg kellene, most viszont itt az idő, hogy továbblépjek.

Persze elmentem volna asszisztensnek is, ha sürgetett volna az idő, meg nagyon nem jött volna össze más, de végülis összejött, mert megdolgoztam érte az interjúkon, teszteken, prezentáción. 

Azt is megtanultam, hogy mennyire időigényes az itthoni álláskeresés. Ha csak erre az egyre jelentkeztem volna, akkor is eltartott volna 3 hétig a folyamat. Nagyon sokszor annyira későn reagáltak a munkaadók, hogy én már el is felejtettem az adott állást, mire behívtak. Teljesen általános volt, hogy az első körös interjú után vissza sem szóltak, hogy nem én lettem a befutó, ami azért annyira nem jó érzés.

Kaptam egy nagyon jó tanácsot az egyik fejvadásztól, és nekem bevált, miszerint az álláskeresést napi 8 órás munkaként kell tekinteni, ha komolyan csinálja az ember, és igenis nem sablonokat küldeni, hanem rendesen megírni a motivációs levelet, ugyanis más dolgunk/felelősségünk ebben a pillanatban nincsen.

Sokan említették, hogy szemeljek ki cégeket, és küldjem nekik az anyagomat kérés nélkül, ez nekem nem jött be, annak ellenére, hogy csupa Miki konkurenciához küldtem az önéletrajzom, megfelelő háttérrel és tapasztalattal. Úgy tűnt, ha valaki keres, akkor meghirdeti, ha nincs meghirdetve, akkor nem keres. Lehet, hogy hosszabb távon kedvező, ha már ott van náluk a pályázat, de könyörgöm, nekem most kellett a munka!

A másfél hónap alatt nem egyszer éreztem, hogy írnom kellene a blogon egy leleplező sorozatot a munkakeresésről névvel, pozícióval, de ezt gyorsan elvetettem, pedig lett volna mit mesélnem. Azért a kedvencet megosztom Veletek: voltam a cérnagyárban marketinges állásinterjún tű termékcsoportra! Na, ez a nem mindegy!

Természetesen most nagyon boldog vagyok. Valami ilyesmit érezhet az ember, amikor megnyer valami tehetségkutatót, hogy igen, megdolgoztam érte, egyszer nálam is megtörténhet az, hogy megkapom azt, amire nagyon vágytam. Nem bíztam abban, hogy sikerülni fog, de mázsás teher esett most le rólam, hogy megvan, és tudom, hogy jövő héten kezdek!

Még egyszer köszönöm a sok jó tanácsot, biztatást és támogatást Budapestről és Londonból! 

süti beállítások módosítása