jógázni is voltam

2012.02.02. 22:53

Valószínűleg csinálok egy új blogot, de amíg az nincs, és történik valami, írom ide.

Szóval. Elmentem ma jógázni. Hogy miért? Valamit ki kell találnom annak orvoslására, hogy folyamatosan pörög az agyam, nem tudok kikapcsolni, munkával álmodom, és érzek egy ilyen belső feszültséget. Úgyhogy mostanában olyan dolgokat csinálok, amit eddig nem, és próbálom megtalálni a testi-lelki békémet.

Tehát jóga. Majd ellazít, lenyugtat, a világ is más lesz tőle. Gondoltam, akkor már csináljuk rendesen, így direkt nem a céges jógát választottam, hogy a munkatársak ne vonják el a figyelmet, és nem is egy fitness terem óráját, mert olyat már próbáltam. Felkerestem hát egy jógaközpontot a belvárosban, annak is egy kezdő óráját.

A jógaoktató srác (plusz pont érte!) nem az a klasszikus barátságos figura. Volt egy másik lány is, aki először járt nála, ő mondta neki ezt az elején, mire én is szóltam, amire a válasz: "Így jártunk." Bemegyünk a terembe. Az egyik falon olyan segédeszközök voltak, amikről esküszöm "A tetovált lány" című film kínzókamrája jutott eszembe, csupa huzal meg kötél felfüggesztve, na, ott már éreztem, hogy ez nem az a fitness termes megoldás lesz. Első 5 perc: a csávó letol, hogy vegyem már le a zoknim, de első alkalommal ezért még nem harap. Nem tudtam megállni, hogy ne kérdezzem meg: miért a másodiknál fog?! A válasz: nézz már körül, látsz máson zoknit? Nem láttam, levettem.

Milyen eszközök kellenek: pókróc (?), tégla (??), HEVEDER (?!). Na, basszus, a tetovált lány, tuti, itt is ilyen mókák folynak, nem tudtam szabadulni a gondolattól!

A beszédének csak az egyharmadát értettem, mert tele volt olyan "uszna, kárászna, parászna" szavakkal, amit nem tudtam értelmezni, de lelkesen figyeltem. Egyszer éppen atomjaimra hullva fekszem a földön, és örülök, hogy az orrom a szőnyeg felé közelít, amikor megszólal "Zsuzsi". Én továbbra is az orromra koncentráltam teljes nyugalomban, gondolva, hogy ez nem nekem szól, honnan tudhatná a nevem. Mondanom sem kell, nekem szólt, és közben összeraktam, hogy a bejelentkezéskor elkérték a neveket, úgyhogy itt volt a kutya elásva.

A körülményekhez képest szépen teljesítettem még a HEVEDERES-páros gyakorlatokban is (a részletekkel nem untatnék senkit), és természetesen szuperjól esett a másfél óra, és nem csak a 10 perc pokrócba csavart ellazulás része. Mivel aktívan azzal foglalkoztam, hogy a helyes síkot megtalálja a csípőm, a térdkalácsom és a fejem között, valamint percekig néztem az ég felé tartott kezemen, hogy a hüvelykujjamról lepattant a körömlakk, sikerült teljesen kikapcsolnom, ami nagyon jól esett. Valamint felfedeztem olyan testrészeket, mint belső talpél, lábujjtő és még valami, amit elfelejtettem hazafelé.

A társaság nagyon helyes volt: fiatal párok meg lányok párosban, jó hangulat, hatalmas nyögések a gyakorlatok közben, és az oktató azt is elárulta, hogy igazából ez egy kezdő csoport (milyen lehet a haladó?), de már egy ideje folyik a foglalkozás (10 éve, a többiek rugalmasságát elnézve), úgyhogy 150%-on kell teljesíteni a most csatlakozóknak (pont a teljesíteni szót nem szeretném este 6 után hallani, de mindegy).

A lényeg, hogy muszáj mennem még, mert minden furcsasága ellenére, vagy pont azért nagyon tetszett az egész. Viszont megjegyzendő magamnak a jövőben: a Paulay Ede utcának a végéig nem megyünk el parkolóhelyet keresve, mert zsákutca, és nyilván azért akadt hely. De onnan párhuzamos parkolásból kitolatni az első keresztutcáig...na, az sem volt egy semmi mutatvány! :)

süti beállítások módosítása