Nem irok annyira surun, mint ahogy a blog ujraelesztesekor terveztem, de most arra gondoltam, hogy osszegzek par dolgot az elmult hetekbol.

Tobb, mint egy honapja lakom Hamburgban, es az ido eleg lassan telik errefele. Most mar termeszetesen itt is minden karacsonyi lazban eg, es a varos dekoracioja lenyugozoen szep. Minden sarkon van egy karacsonyi vasar, ami annyiban ter el az otthonitol, hogy itt a gasztro-vonalra fokuszalnak inkabb, mint a kezmuves csecsebecsekre, ugyhogy nagyon jokat lehet enni. Mult hetvegen Balazzsal a langolt lazacot probaltuk peldaul, meg egy csomo olyan etelt, amit nem tudok igazan magyarra forditani, viszont a tojaslikort igen, es ennek annyira megorultem, hogy nehanyszor kostoltam is belole.

Talaltam magamnak egy barinot, egy szerb csajt a penzugyrol, aki augusztus ota van itt, es hasonloan egyedul van, mint en, ugyhogy mar voltunk mult heten munka utani beulesen, es jovo hetre pedig karacsonyi sutikeszitest tervezunk. Amekkora szerencsem van, a lanyzo terhes, es csak februarig marad.

Hamburgnak koszonhetoen annyit repulok, mint meg eletemben soha, es bar tudom, hogy a kovetkezo mondat nem mindenkibol fog szimpatiat kivaltani, de tobbet ultem repulon iden, mint Pesten metron. Nyilvan itt mas a helyzet, minden nap metrozom (ha esetleg nem meseltem volna, az itteni Brand Managereknek nem jar auto, ugyhogy Hofeherketol elbucsuztam), nem kulonosebben szeretem, es ha meglenne a biciklim kulcsa, szerintem meg decemberben is bicikliznek (ha esetleg nem meseltem volna, kihoztam a bicomat - a lakatjanak a kulcsat meg valoszinuleg mult hetvegen otthon hagytam). Az a legnagyobb bajom a metroval, hogy leszallas utan meg majdnem negyed orat kell setalni az irodahoz, ami azert sok.

A munkahelyi nehez korulmenyeket mindenfele draga holmi vasarlasaval kompenzalom. Amiota kikoltoztem, felujitottam a sminkkeszletem, vettem orat, egy taskat borsos aron, majd mult heten eletem legdragabb telikabatjat. Cserebe nem koltok bulikara, kavezasra, es praktikusan semmilyen szocialis programra. Egyebkent kiszamoltam, hogy kb. 350 eurobol el tudnek itt muzsikalni, ha csak BKV-ra es kajara koltenek meg alap szepeszeti szolgaltatasokra. Amivel tok sokat sporolnek, de egyelore kompenzalok meg repulok, ugyhogy nem latom, hogy mikent fogok megtakaritani.

Nagy felfedezes, hogy milyen jol megy az oltozkodes a kapszula gardrobbol. Orok hala Bogesznak, hogy felhivta ra a figyelmem meg szeptemberben, igy a kikoltozesre ossze is allt a kb. 35-40 kulcsdarabbol allo kollekcio, es eddig meg csak olyan ruhat vasaroltam meg, ami hianyzott belole. Nem bannam, ha egy hangyanyival valtozatosabban tudnek oltozni, de mivel nem celom, hogy barkinek elnyerjem a tetszeset, igy is okes a helyzet.

Bar altalaban panikszeruen menekulok haza a hetvegekre, az elmult heten itt maradtam, es Balazs meglatogatott, igy sikerult Hamburgot egy picit jobban felfedezni. Csak ajanlasokra hagyatkoztunk fokent az irodabol, nehany embert megszondaztattam, hogy mit javasolna, es vegul egy szuper tartalmas ket nap lett belole, melyben jutott ido kulturara (Michaelis Kirche), jatekra (Miniatur Wunderland), setakra (Eppendorf), csulokre (Hacker Pschorr), sorivasra (Altes Maedchen), bulikara (Uppereast), sutizesre (Petit Cafe) es a mar emlitett karacsonyi vasarokra (Rathaus, Gaensemarkt, Gerhard Hauptmannplatz, Jungfernstieg). Igazabol mar varom a kovetkezo ilyen alkalmat is, bar per pillanat nagyon orulok, hogy penteken hazamegyek!

A het tovabbi reszeben utazni fogok es karacsonyi bulizni, de igyekszem majd kicsit gyakrabban hirt adni!

Tschüß!