marciusharmincegy

2016.03.19. 22:14

Vegre kobe vesodott a nap...vagyis A NAP, amikor vegre vege lesz ennek a hamburgi szamuzetesnek.

Ez volt eletem leghosszabb 5 honapja, es szerintem a felnott eletem legkemenyebb idoszaka. Valoszinuleg eddig nagyon szerencses voltam. Meg eddig olyan donteseket hoztam, amikrol egeszen biztosan hittem, hogy a javamat szolgaljak.

Hadd magyarazzam meg. Igen, a fonokom egy allat es soha semmilyen korulmenyek kozott nem dolgoznek vele. Ha barki igy banna velem Magyarorszagon, biztosan felmondanek, csak az a kerdes, hogy mikor. Lehet, hogy lehettem volna fegyelmezettebb, kitartobb, szivosabb, es meg birhattam volna egy kicsit, hiszen megiscsak olyan keves ido ez egy uj poziban, de egyszeruen keptelen voltam arra, hogy kemeny legyek, es minden nappal csak elfogytam ebben a helyzetben. Valoszinuleg tovabb birtam volna, ha jobban erzem magam Hamburgban, ha mondjuk van valaki, akihez szolhatok, vagy itt van a fium es a csaladom, de valahogy minden olyan szerencsetlenul alakult. 

Tegyuk hozza, hogy ehhez en is kellettem. Ha valaki vegigsir egy egesz ejszakat, amikor felhivjak, hogy megkapta az uj pozit, ami a meses nyugatot, a magas fizetest es az ahitott eloleptetest kinalja, akkor valoszinuleg annyira megsem akar kikoltozni. Jo lett volna ezt akkor felismerni, es nem elnyomni a hangot, hogy minek is megyek neki megint a nagyvilagnak, amikor vegre egy boldog kapcsolatban elek, jol erzem magam otthon, imadom Budapestet, es annyira jo az eletem! Azota is ostorozom magam emiatt, es nem tudom megbocsatani, hogy rosszul dontottem. Remelem, hogy a hazateres elhozza majd a magam feloldozasat. 

Szoval be kell latni, hogy nem jokor, nem jo helyre es nem jo emberek koze kerultem itt Hamburgban. 5 honap utan meg mindig nem erzem itt otthon magam, es bar a varos gyonyoru, engem minden pillanatban erre a rossz dontesre emlekeztet. Nem tudok megbaratkozni vele, es nem is akarok. Mint ahogy nem akartam baratokat keresni, es nem, nem akartam magam jol erezni itt. Felig mindig Budapesten voltam fejben, es tudom, hogy ez az en hibam. 

Meg akar halas is lehetek a fonokomnek, hogy nem is adta meg az eselyet annak, hogy megszeressem ezt a kozeget es ezt a pozit. Most, hogy az utolso napjaimat tolom, most elvezem, de csak azert, mert tudom, hogy nekem csak elinditanom kell az o agymeneseit, de mar nem en fogom kivitelezni. 

Tovabbra is renduletlenul szamolom vissza a napokat (6 nap a husveti hazamenesig / 7 munkanap van meg hatra / 12 nap mulva hazakoltozhetek), es hiaba nem tudok meg semmit a jovorol, szilardan hiszek abban, hogy valami sokkal jobb var otthon. Barmilyen poziban fogok ulni, az nem lehet rosszabb, mint a mostani, es nem utolsosorban Balazzsal is egy uj korszak kezdodik az eletunkben, hiszen osszekoltozunk! :)

Ugyhogy hamarosan vege a siros-pityogos korszakomnak, a remalmoknak, az allando gyomoridegnek, es tenyleg visszaterek a normal kerekvagasba. Mar alig varom!

süti beállítások módosítása