3 hete újra Budapest a bázisom, és gondoltam, illő lenne megemlékezni a blogon is arról, hogy végre hazatértem. 

Az utolsó hetek voltak talán a legjobbak Hamburgban: meglátogattak a szülők, 4 napig várost néztünk, nagyon mókás volt, megtelt a lakásom élettel, aztán egy hétvégét egyedül töltöttem kint, amikor pedig rengeteget vásároltam. Igazából nagyon jó dolgokat lehetett kint kapni, úgyhogy kicsit megdobtam a ruhatáramat, főleg fehérneműkkel és koktélruhákkal. Talán a Karstadt és a Depot lesz az a két dolog, ami hiányozni fog ebből a városból. 

Húsvétkor itthon voltam, utána pedig egy hirtelen döntéstől vezérelve kijött velem Balázs is, hogy a legutolsó napokat még együtt töltsük, és az is nagyon jó volt: napközben mindketten dolgoztunk, este vacsorázni mentünk, csavarogtunk, pakoltunk, jöttek a költöztetők, egyre kevesebb cuccom volt, míg végül mindent elcsomagoltam.

A munkában az utolsó napok is olyanok voltak, mint az összes többi: pocsékak. Nem volt rendes átadás-átvétel, a búcsúajándékom kritikán aluli (csak összehasonlításképpen: az előző csapatomtól egy személyre szabott Converse cipőt kaptam, míg most egy képet egy nőről, ami nem is én vagyok, és virágokból áll a haja...hiába, kiadták a feladatot az ügynökségnek, nekik meg ennyi sikerült. No comment, a keret legalább használható.), a főnököm a búcsúebéd közepén felállt és elment azzal a szöveggel, hogy majd még úgyis legalább 20-szor fogunk találkozni a jövőben (ne legyen igaza, csak ennyit kívánok).

A hazautam szintén egy tanulmány volt: ismét egy átszállásos megoldás, aminél szokás szerint az első járat késett, így lekéstem a második járatot, és a nap végén délután 4 helyett este 11-re értem haza. Akkor már mindegy volt (mondom ezt azután, hogy fél órát sírtam a reptéren), megmentett a könyvem, és gyakorlatilag végigolvastam a napot, meg kipróbáltam egy csomó reptéri vendéglátóhelyet.

Április elsején tehát hazatértem, és azóta nekem minden oké. Szuperül érzem magam a bőrömben, megkönnyebbültem, és megbocsátottam magamnak. Kaptam egy szuper pozit, végre a szeretteimmel lehetek, tervezem a jövőt, remek programjaink vannak, és végre ismét szerető közegben élek. Csomó mindent átértékeltem, kiegyensúlyozottabb vagyok, békében élek magammal és a világgal. 

Nagyon örülök, hogy kiléptem egy olyan helyzetből, amiben nem tudtam megtalálni önmagam, és büszke vagyok azért, hogy kitartóan végigvittem az elképzelésem, és végülis egy perccel nem maradtam tovább, mint azt az elején elterveztem. Mindez nem sikerülhetett volna a családom, a Balázs és a barátok nélkül, akik számtalanszor meghallgattak, vigasztaltak, öntötték belém az erőt. Rengeteg türelmet igényelt ez az időszak, mert sajnos sokszor kibillentem a normális kerékvágásból. 

Az új főnököm szerint itt az ideje, hogy a Hamburggal kapcsolatos rossz érzéseket elengedjem, és már tényleg csak előre nézzek, és mivel az új munka is tartogat rengeteg kihívást, azt hiszem, megfogadom a tanácsát. Hoztam egy rossz döntést, megszenvedtem érte, de már hála istennek, vége van!

:)