SCLY - 3. rész

2016.09.09. 08:25

SZÁLLÁSOK

Az utunk alatt összesen 3 helyen szálltunk meg: Szirakúza mellett, Cefalu-tól 40 km-re a hegyen és Lipari-szigeten. Az első helyen 3 éjszakát töltöttünk, és imádtuk! Egy helyes farmházban voltunk, ahol galériás apartmanban aludtunk, csend volt, és nyugalom, nem zavart senki, és még a környék gazdag élővilágával is lehetett ismerkedni (pl. gyík, vagy a falon mászó „mini krokodil”, ami Balázs szerint gekkó volt). Szuperül aludtunk minden alkalommal, egy olasz vékony néni volt a vendéglátó, nem beszélt egy szót sem semmilyen nyelven az olaszon kívül, de nagyon kedves volt (azt gondolom). Minden reggel a kertben reggeliztünk, és egy kis tálcán hozta mindig ugyanazt: gyümölcslé, egy-egy főtt tojás, két szelet borsos sajt, bagett, édes natúr joghurt, méz és dzsem. Rendkívül bájos reggelek voltak!

Ezután mentünk a hegyekbe, ahol egyrészt sokkot kaptam a hegytől meg a szerpentintől, aztán meg attól, hogy a kiválasztott agriturismo szobáiban nyoma sem volt a booking.com-on látott rusztikus terméskőfalnak. Az ottlétünk alatt sportot űztünk abból, hogy minden nyitva hagyott ajtón benézzünk, hogy van-e kő, de nem találtunk. Lehet, hogy banális dolog, de most nézzünk meg egy ágyat egy szép terméskő fal előtt (pl. Hazai Provence), illetve egy fehérre meszelt puritán fal előtt: van némi különbség a hangulatában. Balázs megengedőbb volt mint én, mert én puffogtam, hogy ennyi szerpentin után már legyen hangulatos a szállás, hiszen ezért választottuk. Na, sebaj, lenyugodtam egészen addig, amíg le nem szállt az éj, és a következők nem szúrtak szemet: az ágy recseg-ropog. A matrac rugóit én végig éreztem. Az olaszok az ablakunk alatt ordibálnak hajnalig. Amikor lecsendesednek, akkor beindul a rohadt hangos öntözőrendszer. Pirkadatkor megint ordít valaki az ablakunk alatt. Őszintén megmondom, hogy ezen a szálláson nem sikerült egy jót pihenni, minden reggel panaszkodással telt az első pár perc, hogy melyikünk miért nem tudott aludni. Ezt egyébként csak tetézte, hogy egyik éjszaka 5 darab 5 éven aluli kölyköt számoltam össze az egyébként nem nagy farmház vendégei között, akik már zsenge korukra megtanulták, hogy anyjuk figyelmét csak hangos Mammma! MAMMMA! felkiáltásokkal lehet magukra vívni. Rendkívül idegesítőek voltak. Annyira, hogy amikor elindultunk autóval Cefaluba, akkor megkértem Balázst, hogy kapcsolja ki a rádiót, mert nem bírok semmilyen zajt elviselni egy pár percig (aznap különösen nehéz volt számomra a reggel). A szállásadónk, egy negyvenes olasz férfi, szintén nem beszélt semmilyen nyelven az olaszon kívül, bár az elején még azt mondta, hogy kicsit tud angolul, de amikor a money-t nem értette, akkor elveszett minden reményünk: itt bizony nekünk kell olaszul beszélni. Sajnos ez sem ment gördülékenyen, mert hiába kértünk birra-t (sört) és vino blancot (fehérbort), ő két vörösbort hozott ki.

De még mindig volt remény, hogy Liparin szuper szállásunk lesz szuper helyen (booking.com-on „kitűnő” minősítést kapott), és tényleg minden igaz volt az utolsó betűig, csak…annyira kitűnő helyen a városközpontban található a hely, hogy hajnalig hallottuk az utcazenét és az artikulálatlanul üvöltő helyieket. Lehet, hogy ez már az öregedés jele, hogy engem ez zavar?!

KAJÁK

Mint említettem, a gasztro-vonalat nem bíztuk a véletlenre, szóval már nemcsak a Tripadvisor volt a barátunk, és mondta meg, hogy melyek a meglátogatott városok legjobb éttermei, de arra is volt terv, hogy egészen pontosan mit akarunk enni. A szicíliai konyhát rengeteg hatás érte a különböző kultúrák keveredése miatt, attól függetlenül, hogy ezek a kultúrák nem feltétlenül egy időben keveredtek. Soha nem gondoltam volna, hogy Olaszországnak van egy olyan része, ahol a padlizsánt is padlizsánnal eszik, és az egyik jellegzetes fogásuk a padlizsánsaláta (caponata). Ezt a sziget több részén is megkóstoltuk, és volt egy paradicsomos-lecsós irány, meg egy inkább balzsamecetes. Ezen kívül rengeteg halat ettünk, én például étteremben sosem rendeltem szárazföldi állatot, kizárólag akkor ettem bárányt vagy sertést, amikor a második vendégházban főztek nekünk, hiszen ott nem lehetett válogatni. (Egyrészt illetlen, másrészt úgysem értették volna.) Azt hiszem, elmondhatom magunkról, hogy kajában kipróbáltunk minden jellegzetességet: a már említett briósba töltött fagyit, padlizsánt minden mennyiségben, csilis narancssalátát, szardíniás tésztát, rákkal töltött raviolit, grillezett királyrákot, kagylót, kardhalat többféleképpen (ezt szintén nagyon jellegzetes „szicíl” alapanyag), granitát (vízalapú sorbet és jégkása közti édesség), cannolit (ropogós tésztaalagútba töltött édes ricottás krém), cassatát (a másik tipikus szicíliai édesség, természetesen ricotta főszereplésével). És egyszer ettünk pizzát is. J

Csak halkan vallom be, hogy 2 kg-mal nehezebben jöttem haza a nyaralásról, mint ahogy elmentem volna, mert egyszerűen nem lehetett nem nyakig merülni ebben a kulináris kalandban, hogy a legizgalmasabb ételeket nagyon jó helyeken próbálhassuk ki! Mindössze kétszer kötöttünk kompromisszumot, és ettünk nem a legjobb helyek egyikén: egyszer Szirakúzában, ahol a parton, naplementét nézve vacsoráztunk egy turistacsapda közepén, itt egyértelműen a látvány döntött; egyszer pedig Liparin, ahol tele volt a kinézett étterem, és egy alacsonyabb minőségűbe mentünk, de utólag azt mondom, hogy megérte, mert annyira gyorsak voltak, hogy 1 óra alatt sikerült megvacsorázni. Ezeket leszámítva igyekeztünk Tripadvisor első 10 helyéből választani, bárhova is mentünk.

(folyt.köv)

süti beállítások módosítása