Történelmi pillanatokat élek itt Londonban, ugyanis tegnap olyan havazás kezdődött, amilyet 18 éve nem tapasztaltak az angolok. De kezdjük az elejéről!

Már vasárnap reggel sejtettem, hogy valami nem stimmel az idővel, főleg, hogy kültéri fotózás volt estére tervezve. Hideg volt, fújt a szél, én meg náthás is vagyok, szóval nem volt éppen kellemes. A panzióban szinte egész nap nyitva volt az ajtó a kedves vendégeknek, úgyhogy majdnem megfagytam. És akkor elkezdett esni a hó, és a széllel együttműködésben vihar kerekedett pár perc alatt. Majd kisütött a nap, és a hó tovább esett.

Nagy nehezen eltelt a munkaidő, főleg az msn előtt lopva a napot, mert vendég nem sok volt. Aztán a Covent Garden felé vettem az irányt, és hogy, hogy nem összefutottam Bencével. Ekkor még mindig csak esegetett a hó, de amikor egy fedett helyről kiérve arcul csapott minket, az már nagyon komoly volt. Néhány pillanat alatt teljesen hóemberek lettünk, és nem is tudtunk felnézni, mert a szemünk tele lett azonnal.

Éjfél magasságában simán hazajutottam busszal, és nyugtáztam, hogy a környékünkön nagyon szépen megmaradt a hó, olyan Helsinki hangulat fogott el!

És akkor eljött a ma reggel. Gyanútlanul fotózgattam az ablakból (a képeken a kilátás), amikor Peti mondta, hogy nem járnak a buszok, sőt azok a metróvonalak sem, amelyiknek van földszinti megállója (a 90%-nak). London megbénult. Megállt. Emberek nem jutottak el a munkahelyükre, tanulók az iskolába. Helyette inkább kimentek a szabadba, élvezték a havat, fényképezgettek. Az esti hírekben a buszsofőröket mutatták, ahogy önfeledten hógolyóznak (bár a Peti ennél a pontnál hangosan káromkodott, hogy inkább vezetnének!)

Nagyobb para, hogy a reptereken is gáz van az időjárás miatt, ami azért tölt el némi aggodalommal, mert ugye szombaton jön Timi, és vasárnap meg repülünk Dublinba. De reméljük, addigra elmúlik ez az "ítéletidő", ami engem egyáltalán nem zavar, kifejezetten szép díszlet a februári hónap elkezdéséhez.