Úgyhogy mostanában igyekszem megtalálni azokat a zugokat Angliában, ahol egy kicsit nyugalom van. Megszállottan bújom Anglia térképét, és vasúti menetrendjét, valamint rendre kérdezem angol kollégáimat, hogy "szerinted hova érdemes még elmenni?" 

Már stratégiám is van: egynapos útra olyan helyeket választok, amik Londontól kb. 1 órára vannak vonattal, ami meg messzebb esik, oda igyekszem 2 napra menni egy éjszaka ottalvással. A környékbeli városokkal nincs gond, mert mindössze a közlekedést kell megszervezni, a többinél viszont figyelembe kell vennem azt is, hogy tudok-e szállást szerezni a kollégáimon keresztül (ingyen). Eddig szerencsém volt, bár némi rugalmasság azért kellett, hiszen Zsu mikor akar menni? A bank holiday weekenden, amikor egyébként is minden tele, és még pénzért sem tudnak szobát adni, nemhogy ingyen. 

Így történt, hogy a Stratford upon Avon-i kirándulásomat egy héttel elhalasztottam, és végül szeptember elején mentem. Marco lefoglalt nekem egy szobát az ottani Holiday Inn-ben, én kinéztem a vonatokat, és elindultam egy irodalmi hétvégére, egyedül.

Tudom, hogy most mindenki meghökken, mert mindenki így reagált elsőre: EGYEDÜL??? Igen, tudniillik akartam egy hétvégét saját magamnak, amikor nem kell alkalmazkodnom senkihez, nem kell programot szerveznem, és mást szórakoztatnom, amikor tényleg azt csinálok, amit én akarok. Ki akartam élvezni azt a maximális szabadságot, hogy egy percen belül akár 10-szer is meggondolhatom magam, hogy mit szeretnék a következő fél órában csinálni.

Ennek eredménye lett egy tartalmas hétvégre, aminek minden pillanatát élveztem. Csodálatos idő volt szombaton, amikor megérkeztem, és bár Stratford-ot álmos kisvárosnak képzeltem, meglepett, hogy mekkora élet van arrafelé. Rögtön a szálloda felé menet belebotlottam egy piacba, ahol a helyiek árulták lekvárjaikat, sajtokat, húst, zöldséget, és nagyon tetszett. Nincs is jobb, mint amikor a termelőnek van platformja eladni a portékáját, és amikor nemcsak platform, hanem vevő is akad! Két év Sainsbury's és Tesco zöldség- és gyümölcsevés után nagyon tudom értékelni a nem Kínából származó, friss, ízes, helyi terményeket. (Otthon is több ilyen kezdeményezés kellene, tisztelet Lila Fügének és a többi gasztroblogosnak, akik olyan eseményeket szerveznek, mint fokhagyma-, és szilvavásár, kár, hogy a végén elmaradt!)

De vissza Stratford-ba. Már csak Shakespeare-városként emlegetem, hiszen a levegőben is lehet érezni a híres író jelenlétét, nem beszélve arról, hogy ez tökéletes túristacsalogató faktor, bolondok lennének nem kihasználni. Szombat estére terveztem egy színházlátogatást, az Ahogy tetszik-et adták, de sajnos esélytelen volt jegyet szerezni, úgyhogy a Shakespeare-élmény nem volt teljes, ellenben órákat sétáltam a háza környékén, sőt a kiállításra is bementem, hogy megtudjam, hogy is nézhetett ki a porta az ő idejében. Azon túl, hogy a házba és a kertbe is bemehet az egyszeri túrista, van még egy érdekes bemutató az író életéről, ami tökéletes audióvizuális élmény bárminemű idegenvezető nélkül. Még az ajtó is automatikusan csukódik be az ember után, miközben az egyik teremből a másikba átsétál.

Egy Stratford-i kirándulást két napra tökéletesen meg lehet pakolni programokkal, úgyhogy az ideális tartózkodási idő szerintem 3 nap és két éjszaka, ez kell arra, hogy minden nevezetességet bejárjunk, ha egyik este már nem tudunk színházba menni, akkor a másikon még van esélyünk, ezalatt az idő alatt meg lehet látogatni a jobb éttermeket és pubokat, valamint jut idő arra is, hogy esetleg a szállodában wellness-ezzünk.

Apropó szálloda! Ha valaki biztosra akar menni, és kell a 4*-os kényelem, akkor a Holiday Inn tökéletes választás. Karaktere csak annyi van, mint bármelyik hotelláncnak, viszont a szobák jól felszereltek, tiszták, hatalmas választékot kínálnak a különböző minikozmetikumokból (vége a miniszappanok idejének!), a reggeli bőséges svédasztalos, van konditerem és a már említett wellnessrészleg szaunával, úszómedencével és jacuzzival. Az egyetlen fájó pontom az volt, hogy nem működött a pay-tv, és nem tudtam megnézni a Szex és New York második részét, de túléltem a tragédiát.

Ha ennél kicsit autentikusabb szállásra vágyunk, akkor érdekemesebb a független vendégházakat választani, ahol nemcsak a házak külsejét hagyták meg olyannak, amilyen Shakespeare idejében lehetett, hanem a belső tereket, padlót, falakat, stb is. 

Programok, amiket ajánlok Stratford-ban: Shakespeare háza a hozzátartozó kiállítással kihagyhatatlan, előtte-utána érdemes egy cream tea-re beülni a számtalan hangulatos teaház egyikébe, ahol egy kancsó tea és egy angol scone mellett megpihenhetünk kicsit. Ha városlátogatás, akkor nem hagyhatjuk ki a tempolomot, amit Stratford-ban Szentháromság templomának hívnak, és itt őrzik Shakespeare földi maradványait. 

Szép időben ajánlom a 45 perces hajótúrát a Holiday Inn kikötőjéből, ami nemcsak a nevezetességeket mutatja be, hanem a legszebb folyóparti házakat is. Romantikusok és párok bérelhetnek saját csónakot és evezhetnek a folyón.

Állatbarátok ne hagyják ki a lepkefarmot, ami egy nagyobb üvegház elképesztően magas páratartalommal, és ezerfajta színes lepke él benne szabadon, és ha szerencsések vagyunk, még a kezünkön is üdvözölhetünk egyet. Ugyanitt van még rovar, pók és hernyó terem is, meg számomra érthetetlen módon a rovarok között él néhány kígyó, úgyhogy ne lepődjetek meg úgy mint én, aki a 6 évesek mellől futottam ki a helyről középhangos sikoltással kísérve.

Árak:

Vonat £15.80 oda-vissza 
Shakespeare Museum: £12.00
Butterfly Farm: £5.95
Cream Tea: £4.50
Csónaktúra: £5.00
Hotelfoglalás: lastminute.com vagy booking.com