Néha ráeszmélek, hogy kalandért és izgalmakért igazán kár volt Londonba mennem, mert itthon is akad bőven. Történt ugyanis, hogy 3 héttel ezelőtt felkeltette egy itthoni álláshirdetés a figyelmemet: ötcsillagos szálloda keres rendezvény szervező és értékesítő munkatársat. Először csak átküldtem Anyumnak, hogy lássa, milyen állás érdekelne, ha egyszer hazaköltöznék, ő meg gyorsan rábeszélt, hogy jelentkezzek, hiszen úgyis érkezem haza 2 hét múlva, még akár egy interjúra is el tudok menni.

Mivel a kisördög sosem alszik, pláne az nem, amelyik azt súgdossa folyamatosan a fülembe, hogy ideje lenne hazatérnem, így megfogadtam a tanácsot, kipofoztam az önéletrajzom, és elküldtem a megadott címre. Másnap vettem egy fekete szoknyát az interjúra, mert optimista vagyok. Az ihletet Miss Kiss adta, aki előbb vette meg a ruháját majdani könyvének majdani dedikálására, mint hogy a könyvhöz hozzákezdett volna. 

Jelentkezés elküldve, válasz semmi. Már kezdtem lemondani a fényes ötcsillagos karrierről, amikor a 4-es villamoson elkapott egy telefon, hogy menjek interjúra a budapesti Boscolo New York Palace hotelbe. Természetesen nagyon örültem, és már elképzeltem, amint közlöm szomorú kollégáimmal a Mikinél, hogy hazaköltözöm, mert egy fantasztikus lehetőséget kaptam otthon. Marco szemében láttam a könnyeket.

Eljött az interjú napja, amikoris én kicsit sem voltam ideges, nyugodtan vártam a 2 órát, hiszen tétje tulajdonképpen nincs is a dolognak, semmi nyomás (csak minden dilemmámat azonnal megoldaná), lehet lazán kezelni.

Blaha Lujza tér, hotel, csillogás és arany oszlopok, fekete szoknya. Velem szemben a hölgy, akinek azóta sem tudom a pozícióját. És lelkesen kérdez. Kicsit aggasztja, hogy már olyan rég volt az a londoni recepciós munka, és hogy ott concierge intézte a programok szervezését, nem én, hiszen "itt mindenkinek kell tudnia mindent". Picit meglepett, hogy rendezvényértékesítőként nekem kell majd a vendégeket becsekkolnom, de sosem tudhatja az ember.

Majd jött a mindent eldöntő kérdés: "Ha annyi mindent csináltál eddig, akkor miért a recepció érdekel a legjobban?". Mire én döbbenten kijelentem, hogy de hát nem a recepció érdekel! Akkor mi? Én arra a másik pozícióra jelentkeztem. Melyikre? Jaaaaaa!

Nos, mielőtt túlságosan belemennék a részletekbe, az történt, hogy az én álomállásomat betöltötték, de mivel recepcióst is keresnek, így átpasszolták az önéletrajzom a másik osztályra, csak nekem felejtettek el erről szólni. És amikor felhívtak, akkor sem említették, hogy tulajdonképpen teljesen mást keresnek, mint amire én jelentkeztem. Eszükbe sem jutott megkérdezni, hogy résztvennék-e egy olyan interjún, ami egy másik munkakörről szól. Nem kicsit vagyok felháborodva, hogy ilyen helyzetbe hoztak, hogy emiatt felborult a napom, hogy az időmet vesztegették, mert ilyen alapon a takarítókhoz is kerülhetett volna az önéletrajzom.

Úgyhogy ezúton figyelmeztetek mindenkit, hogy ha a Boscolo New York Palace-ba jelentkezik szállodaigazgatói pozícióra, akkor ne lepődjön meg, ha az interjún kiderül, hogy igazából konyhai kisegítőt keresnek.

Szégyen.