Ez a bejegyzés tulajdonképpen a Slow Life Challenge miatt született. Ebben 30 darab teendő található slow life témakörben (lassítsd le magad, légy jelen a pilllanatban, stb), és nem haladok túl jól vele, hiszen igazából 30 nap alatt végeznem kellett volna (pünkösdkor vettem Bécsben). Nem látom előre a kihívásokat, hanem amint egyet teljesítettem, eltávolítom a cetlit, és akkor derül fény a következő feladatra.

Volt már No-WiFi nap (Noszvajon, imádtam), volt slow reggeli zabkásával, volt olyan, hogy napközben dőlj le 15 percre, szóval már lassan a fele mögöttem van, amikor megláttam a legújabb teendőt: start your diary. Rögtön lepörgött előttem, hogy én ezt már igazából több, mint 10 éve megtettem, amikor elindítottam a blogomat Helsinkiben, viszont sosem lettem klasszikus naplóíró, hiszen mindig csak akkor blogoltam, amikor külföldön éltem (Helsinki, London, Hamburg). Nem is tudom megmagyarázni, hogy miért van ez, és miért nem nagyon aktivizálom magam itthon: lehet, hogy azért, mert az emberek, akikről írnék, nagy eséllyel rátalálhatnak a blogomra? Vagy külföldön több időm van magamban lenni, és elmélyülni az írásban? Vagy mert azt gondolom, hogy a szimpla budapesti életem kevésbé érdekes a többi budapestinek, és távolról biztos minden olyan egzotikus? Ki tudja...

Mindenesetre már nézem majdnem két hete, hogy start your diary, és megegyeztem magammal, hogy ezt a teendőt kipipálhatom, ha írok egy blogbejegyzést a szlovén nyaralásunkról, aztán utána azon gondolkodtam, hogy inkább írok a nyaralás utáni depresszióról, de elmúlt, úgyhogy nem hoznám vissza, így ez a kis szösszenet igazából csak úgy lett, mert péntek este van, és egyedül vagyok itthon, végre nem túl hosszú a to-do listám, és belefér nekiülni egy kicsit pötyögni.

Szlovénia egyébként tényleg szuper hely, főleg a Bled-i tó, imádtuk! Talán az első olyan nyaralásunk volt, ahol mindketten kiélveztük a vizet: jó volt a tóban fürdeni, rajta csónakázni, és megtanultunk SUP-olni is (stand up paddle = állva evezés). Szerintem most barnultunk le először olyan istenesen, mert tényleg nagyon sokat pihentünk a parton, kiolvastunk fejenként 1 könyvet, feltöltődtünk. Visszaolvastam az imént a tavalyi Szicíliás bejegyzéseket, és diszkréten elmosolyodtam, amikor a szállásainkat visszaidéztem, mert azért a mostani szállások is hagytak némi kívánnivalót maguk után. Főleg egyébként az éjszakai zaj és az ágy minősége szokott sarkalatos pont lenni, és ezek miatt nem annyira aludtunk jól, de még így is fantasztikus volt minden. A szlovén tengerpart szerintem annyira nem nagy szám, és bár ódzkodtunk 1 hetet Bledben tölteni, így csak 4 napig maradtunk, de simán megtehettük volna azt is, mert rengeteg programlehetőség van a környéken, és a tónak is ezer arca van. Úgyhogy mindenkinek ajánljuk Szlovéniát, mi meg elkezdjük tervezni a következő utazásunkat, ami remélhetőleg messze lesz, és legalább 2 hét! :)