Ki mondta, hogy csak akkor keveredhetek kalandba, ha éppen elhatározom, hogy egy másik országban tartózkodom életvitelszerűen? Az elmúlt pár hónapban a hétköznapok kihívásaival foglaltam el magam, ezeket nem örökítem itt meg, viszont az idei nyaralásunk Szicíliába már tartogatott igazi kalandokat is.

De kezdjük az elején: miért éppen Szicília? Mondhatnám, hogy a véletlen műve, hiszen a tavalyi toszkán utazás után senki meg nem mondta volna, hogy minket 2016-ban is Olaszországba sodor az élet, de egy szerencsés fordulatnak köszönhetően már decemberben tudtuk, hogy júliusban vár ránk 1 hét ezen a bájos kis szigeten.

FELKÉSZÜLÉS

Amikor azt mondom, hogy „bájos ki sziget”, akkor azt idézőjelben értem, hiszen már a tervezgetéskor láttuk, hogy mindent beautókázni egy hét alatt teljesen lehetetlen, úgyhogy megkezdődött a priorizálás: ókori görög/római romok vagy helyes tengerparti városkák? Nagyváros vagy kis faluk? Agriturismo vagy szállás a város központjában? Eltöltöttünk pár órát azzal, hogy az ideális menetrendet felrajzoljuk, míg végül tiszta lett, hogy 1) autót fogunk bérelni már a reptéren, mert anélkül nem megy; 2) elengedünk néhány romot; 3) sem Palermót, sem Cataniát nem látogatjuk meg; 4) nem csillagtúrát nyomunk, mint tavaly Tosziban, hanem vándorolni fogunk a szigeten.

Ami még a felkészüléshez elengedhetetlen volt, az a vaskos Sicily kiadvány átolvasása a Phaidon kiadótól, ezt a könyvet még Bécsben a KARE-ban találtam, és amikor először kézbe vettem, pont a fagylalttal töltött briósnál nyílt ki, én meg lelkendezve mutattam a Balázsnak, hogy nézd, ezt fogjuk reggelire enni Szicíliában! J Végül a könyvet az Amazonon rendeltem meg, mert túl nehéz volt, és nem fért a kézicsomagomba Hamburg felé. (Istenem, mennyire örülök, hogy annak az időszaknak vége!) Gasztronómiából tehát fel voltunk készülve, listát írtam a megkóstolandó olasz ételekről olaszul, majd néhány szót róluk magyarul, hogy biztosan mindent be tudjunk azonosítani a nagy izgalom hevében.

Természetesen tájékozódtunk kábé mindenkitől, aki hallott már Olaszországnak ezen tájáról, hogy mit hogyan érdemes megnézni tervezni, és kaptunk nagyon sok szuper, egymásnak azonban néha teljesen ellentmondó tanácsot: a sziget nyugati részét felejtsük el, nem éri meg – az igazi olaszok a sziget nyugati részére mennek; Palermo egy koszfészek, felesleges időtöltés – Palermo jobb, mint Catania. Végül kénytelenek voltunk a saját fejünk után menni.

(folyt.köv)