Nem szeretem a közhelyes címeket, de most kicsiben úgy érzem magam, mint Sandra Bullock a fent idézett filmben.

Van (volt) egy kb. 4 éve hibátlanul működő Yahoo! accountom, és rajta az egész online életem, kontaktok, repülőjegyek, szállásvoucherek, hírlevelek, bloggal, iwiw-vel, Facebook-kal, LinkedIn-nel, Monsterrel kapcsolatos üzenetek, nem beszélve a komplett Helsinki-projektről, és sok ezer privát e-mailről.

Múlt szombaton (október 10-én) jelentkeztem be utoljára, mielőtt elindultunk Párizsba, és 14-én arra jöttem haza, hogy a kezdetek kezdete óta használt jelszavammal nem tudok belépni. Próbáltam körülbelül 612-szer, majd igénybe vettem a Yahoo! automatikus jelszóvarázsló szolgáltatását, ahol viszont nem tudtam a választ a biztonsági kérdésekre. Másfél nap alatt annyiszor próbálkoztam mindennel, hogy az account-om végérvényesen zárolva lett. Kérem forduljon a Yahoo! ügyfélszolgálatához!

Kálvária folytatódott, ugyanis az ügyfélszolgálat sem képes segíteni, ha nem tudom az idióta kérdésekre a választ. Azóta a kedvenc tanárom nevén gondolkodom. Próbálom kitalálni, hogy a rengeteg oktatóm közül vajon kit nevezhettem meg kedvencnek (kedves régi-új ismerőseim, ha van tippetek, akkor segítsetek!), mikor köztudott, hogy nem vagyok nagy tanár-barát.

Egy Kevin nevű emberrel megy a harc a Yahoo! képviseletében, és már próbálkoztam mindennel, hogy felsorolom, hogy kiktől kapok napi szintű üzenetet, hírlevelet, hogy hány külön mappám van, és miket tárolok bennük, de nem segít. Már azzal is megfenyegettem, hogy hivatalos panaszt teszek, amiért a Yahoo! önkényesen kitiltott a rendszerből, pedig nem történt jelszóváltoztatás. Hasztalan minden. Már lassan az egész tanári kart felsoroltam A-tól Z-ig gimiből és külkerről is.

Ami a legszebb, hogy minden válaszra 24 órát kell várni, így rendkívül pörögnek az események, én meg csak várok, és reménykedem, hogy valamikor csak bejuthatok a levelezésembe, miközben rettegek, hogy minden elveszett, és minden regisztrációmat újra kell aktiválnom más e-mail címmel.

Nos, azon kívül, hogy kidühöngtem magam, csak annyi a célom ezzel a bejegyzéssel, hogy tudassam Veletek, mindenkivel, hogy felesleges nekem mailt küldeni, mert nem tudom olvasni. Amint helyreáll a rend, vagy belenyugszom sorsomba, és elkezdem használni az új címemet, tájékoztatok mindenkit.

Addig meg elérhető vagyok a Facebookon, és galambpostán. Basszus!