Tegnap írtam egy helyes kis bejegyzést az itteni barangolásokról, de eltűnt a gép leállásakor, és most újra kellene írnom...Ezt annyira nem szeressük, de megpróbáljuk.

Az a koncepció, hogy mivel én ide élni jöttem, nem turistáskodni, próbálom kerülni a tipikus turistahelyeket, amiket egyébként tavaly Prestonnal már úgyis végigjártam. Biztos, hogy eljutok még a Westminsterbe, a Big Benhez, a Buckingham Palotához, stb, de egyelőre nem ez a szándékom, hanem, hogy meglássam London élhető oldalát. Ahol nem a turisták dominálnak, hanem az itt élő emberek. Hogy és hol élnek?

Szűkebb környezetem a Primrose Hill észak-nyugaton, közel a Northern line Chalk Farm és a Jubilee line Swiss Cottage megállójához. A környék nyugis, és valami analógia fedezhető fel a budai Rózsadombbal, főleg, ha az utcákon parkoló kocsikat nézem. Néha elindulok csak úgy céltalanul, figyelem a házakat, az autókat, és azt a következtetést sikerült levonnom, hogy itt nem a szegények élnek. Kevés a társasház, inkább keskeny sorházak vannak, önmagában több szintesek, és kis lépcső vezet a bejárathoz. A földszinten van a hatalmas nappali, függöny nélkül, tehát még be is kukkanthatok, ha nagyon akarok.

Illusztris házakhoz illusztris park párosul, ahol miliméter pontosan vágják a füvet, kevés a bokor és a fa, viszont van kiépített sétálóút keresztül-kasul (ott szoktam futni). Ide lehet hozni a gyerekeket hétvégenként, van fociedzés, tollaspálya, szabadtéri konditerem, ahol nem gépek vannak természetesen, hanem húzódzkodók, és egyéb fából készült furcsaságok az erősödni vágyóknak.

Mindjárt a Primrose Hill déli részéről a Regent's Parkba jutunk, ami elképzelhetetlenül nagy, és van benne egy hatalmas állatkert is, ezt tartogatom Dettkének, ha egyszer meglátogat (Ági 5 óra alatt a felét sem járta végig), és addigra benyalom az állathatározót is. A Regent's Park is decens, szabályos, angolos.

Múlt héten viszont Diussal a Hampsted Heath-re mentünk fotózni, ami tőlünk északra található, az a park a kilenc tavával (és benne a kacsákkal, Dettke) tökéletes ellentéte a pontosan megtervezett angolos zöldövezeteknek. Olyan érzésünk volt, hogy nem is a városban, hanem vidéken a pusztában vagyunk. Erdők, dombok, kiépítetlen utak, fák és térdig érő fű. Ha vadvilági romantikára vágyik az ember, és ki akar szakadni a városból, akkor oda kell mennie.

Készült pár jól sikerült fotó, amiket majd megkísérlek feltenni a blogra is. A különlegesség bennük az, hogy esett az eső és közben sütött a nap is, és mind a kettő jól látszik a képeken (vagy ha nem, akkor majd segít a Photoshop).

Hazafelé egy utcapartyba botlottunk, az ott lakók összetrombitálták a többi szomszédot, hoztak kis rágcsálnivalót valamint finom italokat, és társasági életet éltek. Nagyon tetszett, le voltunk nyűgözve. Ha bárki látott már ilyet Budapesten, akkor kérem, írja meg a kommenteknél, nekem teljesen új volt ezt látni.

Az ilyen tapasztalatokért érdemes barangolni, akár céltalanul is, majd elraktározni, és később valahol, valamikor felhasználni az életünk során. Meg azért, hogy lássunk gyönyörű járgányokat, legutóbb egy Rolls Royce-t, amihez közel menve a CCTV egyből rám moccant. Olyan érzésem van néha, mintha ebben a városban csak kabrio kocsikat lehetne kapni, egyszerűen gyönyörűek!

Persze el kellene látogatni a lengyel negyedbe, vagy az indiaiba is, hogy teljes legyen a kép, de ez eddig kimaradt. Viszont rengeteg időm van még.

A lényeg viszont az, hogy amit eddig láttam, az tetszik. És el tudnám magam itt képzelni hosszú távon is.