Ma volt a második randi Peterrel (már van neve), és a Gay Hussar nevű magyar étterembe vitt ebédelni, nagyon édes ötlet volt tőle! A névben a "gay" ez esetben nem azt jelenti, mint most, hanem régen volt olyan jelentése, miszerint fess, csinos.

Azért magamban csak ámultam, hogy mi az, amit itt eladnak magyarnak. Aláfestő zene valami kornyikálós hegedű kazettáról, ami néhány évtizede még a "Jó ebédhez szól a nóta" című rádióműsorban szomoríthatta a népet, minden asztalon egy tál pirospaprika, mintha minden étkezéshez megennénk egy bokorral, és olcsó matyó mintás tányér a piaci fajtából. Sztereotípiák melegágya!

Aztán az étel! Csirkepaprikást rendeltem galuskával, a galuskát nagyon nem lehet elrontani, arról rosszat nem mondanék, viszont az a fél csirke egyben, amit elémtoltak, leöntve valami halvány narancssárga szósszal (tuti, hogy mirelit volt, és még csak nem is a narancs lötyiben engedték fel), na, az elég messze volt attól, amit én csirkepörköltként ismerek.

Nem baj, azért adtam egy második esélyt a somlói galuskának is, ami a tányér közepén lévő tejszínhabhegyet jelentette (isteni szerencse, hogy szeretem), és valahol benne egy rummal jól átitatott piskótadarabkát.

Ebéd után a British Museum-ba mentünk, mert Peter meg akarta mutatni nekem Kate Moss aranyszobrát, ami tényleg brilliáns! Állítólag a nő csak az arcát adta hozzá, a testet valaki mástól vehette a művész, mert nagyon durva kicsavart jógapózban látható. Kate Moss-ról egyébként nincs túl fényes véleményem, itt viszont imádják. A Topshopban lehet kapni Kate Moss kollekciót is, nagyon drága, és nem is túl fantáziadús. Jelentkezzen, aki szeretne egy pólót Moss kisasszony fejével, kb. 30 font! Állítólag azért került az 50 kilós színarany szobor a múzeumba az egyiptomi ereklyék mellé, mert sokan támadják az angolokat, hogy a British Museum-ban csupa olyan tárgy látható, amit más országoktól tulajdonítottak el. Így bekerült valami igazán angol is, tény, hogy lélegzetelállító a részletgazdagsága.

Egyébként (mert tudom, hogy mindenkit leginkább ez érdekel) kellemes volt a találka, csak valahogy nincs meg az a hatalmas vonzalom részemről, Peter viszont túl lelkes. Ez az állapot nem tartható sokáig, mert előbb-utóbb többet akar majd. Még elgondolkodtam azon, hogy megpróbálom vele, de rájöttem, hogy amit így kezdek, abból jó nem szokott kikerekedni. Úgyhogy most jövök neki egy visszaebéddel, és egy őszinte vallomással. Kedves, aranyos, intelligens, nem is néz ki rosszul, de valami miatt mégsem. Hasonlóan érdeklődünk a művészetek iránt, kiállításokra jár, színházba, sportol, stb, szóval ő lehetne a tökéletes haver, akivel ide-oda lehet mászkálni. Kérdés, hogy mit szól majd ehhez...