Rendesen meg kellett szenvednem érte, de a nap végére csak összeállt a kuckó! Öröm és boldogság, emellett egy nagy adag büszkeség, mert lám, független nőként is megoldok mindent!

De kezdem az elején. Végre sikerült egy nagyot aludnom, és meglátnom a lakást a reggeli napsütésben! Aztán elmentem az Argosba, ahol minden kiszemelt árucikk raktáron volt. Először azt hittem, hogy ez szerencse, de amikor megláttam, hogy a könyvespolcom 10 kiló, a szárító nagy, a radiátor középnehéz, akkor meg kellett állnom egy pillanatra, és elgondolkodni. Végül 2 részletben szállítottam haza az új szerzeményeket, de így is körönként leizzadtam a súly alatt. Ráadásul közben még be is vásároltam a Lidl-ben időtakarékossági szempontból.

Hazaérve minden helyére került, összeszerelődött, berendeződött, úgyhogy most elégedett vagyok. Igaz, hogy nem jutottam el karácsonyi vásárlásra, mert délutánra teljesen kimerültem, de ezt leszámítva minden terv szerint haladt. Főztem egy tartalmas gulyáslevest is, mert napok óta nagyon kívántam.

Szeretem a kis kuckómat, olyan kis otthonos már most is! Öröm ide hazajönni, és már meleg is lesz.

Ma egyébként megvettem a visszafele útra szóló repjegyemet. Biztos, hogy nehéz lesz visszajönni, de már van valami, ami feldob majd (egyelőre nem árulom el, csak ha biztos). Eszembe jutott, hogy ma 3 hónapja vagyok a nagy szigeten, és minimum ennyit még tuti, hogy itt is leszek. Remélem, hogy a lakáskérdés megoldása után a munka is menni fog hamarosan.

Holnap már próbálok szocializálódni, találkozom Diussal, és valószínűleg buliba is megyek (ha csak addig nem lesz örök harag), szombaton pedig Dénesékkel ülünk be valahova. Beszéltem ma Dórával telefonon, és az a 10 perc is feltöltött. Jó tudni, hogy más is hasonló cipőben jár, és hasonlóan gondolkodik mint én.

Egyébként mától 5 helyett megint csak hárman vagyunk a lakásban, mert a magyar párocska 4 nap után visszamegy mégis vidékre, mert a srácnak ott lesz munkája remélhetőleg. Drukkolok nekik, mert hetek óta vándorolnak, bőröndből élnek és fogy a türelmük. Átérzem a helyzetüket, mert az élet nekem sem mindig fenékig tejfel. Ma mondjuk nem panaszkodhatom.