5:20 Hotel. 4-ig még valahogy eltelt az idő, eléggé le voltam foglalva a sok adminisztrációval a hátsó irodában, éjfél óta ülök, úgyhogy nagyon nem is panaszkodhatom, de ez az éjszakai műszak azert elég kemény! Nem tudom elképzelni, hogy más hogy nyomhatja ezt hosszú távon. Vagyunk összesen hárman az irodarészben, James,a menedzser, a szobaszervízes srác meg én. A műszak elején itt volt még az étterem supervisor is, aki semmit nem csinált, csak idétlen videókat nézett a youtube-on, és idegesítően röfögött hozzá. Hála istennek, 1-kor lelépett, amikor én már a szoba árakat ellenőriztem a rendszerben. Nem mondom, hogy izgalmas, de megy vele az idő, ráadásul ma még csak fél házzal megyünk. Holnap kétszer ennyi időt allokálhatok ugyanerre.

Pozitívum az, hogy a szobaszervízes srác átlag kétóránként etet minket, volt már frissen sütött pizza, szendvics, narancslé és Häagen Dazs fagyi is. Nemsokára jönnie kell az újabb adagnak, úgy számolom.

A vicces az, hogy olyan gépnél dolgozom, ahol az óra éppen 21:28-at mutat, hogy még véletlenül se legyek képben, hogy hol is tartunk.

Jobb híjan a nemrég érkezett hétfői újságokat olvasom, hátha segít, hogy ne aludjak el. Napi válság: állítólag hatalmas leépítések várhatóak a vendéglátó szektorban, mert az emberek egyre inkabb húzzák össze a nadrágszíjat, és nem járnak étterembe meg szállodába. Micsoda szerencsétlenség lenne ez nekem, meg a kenyeradó hotelemnek!

Ahogy Pesten lemaradtam Honey-ról, úgy ma lemaradtam Kedvencről, aki éjszakas lett volna, és mint köztudott, nagy vágyam volt kipróbálni egy műszakot vele, de sajnos beteg lett, és nem jön sem ma, sem holnap. Lehet, hogy ha itt lenne, akkor most nem a blogot írnám.

Helyette van James, aki közel sem olyan jó arc, ráadásul meg is van fáradva (mint én), szóval nem mondhatnam, hogy elszórakoztat.

Nem baj, nem siránkozom, csak magamban éneklem, hogy "Úgy várom a reggelt, hogy végre hazaérjek máááár..."

5:35

 

Frissítés: Azt hiszem, legközelebb itthon írom meg a blogot, mert az ékezetek kijavítgatására 7 óra nappali alvás után nem kifejezetten vagyok képes, de megcsináltam (csak nem szívesen). Mindjárt indulok a második éjszakára, ezúttal viszek könyvet az üres órákra. Egyébként ma reggel bejött a hotelbe Jonathan, a hotel menedzser (nagyfőnök), és rögtön azzal kezdte, hogy nagyon köszöni, hogy bevállaltam az éjszakákat, és ezzel kihúztam őket a pácból. Azt hiszem, Jonathannak jó HR-es érzéke van!