Végre itthon, a gyönyörű, tágas, meleg szobámban, ahova a legutóbbi hazatérésem óta egy csodaszép lámpa is beköltözött, hála a szüleimnek, akik folyamatosan szépítik a szobát.

Tegnap ugye hazaérkeztem egy felejthető repülőút után. A londoni Gatwick repülőtér nagyon tetszett, most voltam először, de bánom, hogy nem mentem ki hamarabb, hogy mindent tüzetesen megnézzek. Teljesen olyan mint egy bevásárlóközpont, sikerült is néhány aprósággal meglepni magam (pl. Body Shop krémek, mert eddig mindig csak másnak vettem), és még a duty freeben nem is néztem szét idő hiányában.

Szóval repülő leszállt, Zsu leszállt, csak a csomagok nem szálltak le időben, úgyhogy tűkön ülve (állva) vártam, hogy végre mehessek kifelé!

Jó itthon nagyon. Sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, mint októberben. Tudatosan nem forgácsolom szét magam annyira, mint akkor: kevesebb, de minőségibb találkozások, és sokkal több idő a családommal.

Szóval ma letudtam a kötelező köröket, mint kozmetikus és fodrász, és eltöltöttem egy szuper napot Dettkével, megnéztük a Valami Amerika 2-t (nagyon-nagyon jó!), üldögéltünk, beszélgettünk, sütiztünk, már iszonyatosan hiányzott. Délután meg Kisritával találkoztunk, előkerültek a szokásos témák, nagy nevetések, majd folytattuk ugyanezt a Dettke lakásán. Röviden ennyi a mai nap.

Rövidebb a hajam, mint eddig bármikor, de szerintem nagyon jó lett! Most pedig elérkezett az idő, hogy nagy titokban becsomagoljam az ajándékokat, és ünneplőbe öltöztessem a szívem, mert holnap Karácsony.

Boldog Ünnepeket!