Ma visszatértem a hotelszakmába, kevés örömmel és lelkesedéssel, de még kevesebb alvás után, és azt találtam, hogy úgy fogy a csapat, mint kiszavazáskor a Való Villában. Múlt héten Alessandra mondott fel, tegnap pedig a főnök, Stefano. Volt nagy sírás (persze, nem én sírtam, gondolhatjátok), és nem akartam a hangulatot azzal tetőzni, hogy megemlítem, hogy jövő héten nekem is szándékomban áll bejelenteni a távozásomat. Főleg úgy, hogy a szabim engedélyezése nem megy éppen gördülékenyen, ezért lehet, hogy drasztikusnak kell lennem.

De következzenek a száraz tények: Február végéig kívánok recepcióslány lenni, de 26-27-28 off leszek, és előtte a 25-ét akarom szabinak kivenni, így 24-én dolgoznék utoljára. Gyors fejszámolás után realizálódott, hogy 19 napot kell még dolgoznom, ebből 11-et Timi érkezése és Dublin előtt (ez lesz igazán hosszú), 3-3-3-2 felosztásban, majd 8-at Dublin után, Anyuék érkezése előtt 3-3-2 felosztásban.

Érzem, hogy nem lesz egyszerű, mert már ma untam, pedig 5 napig nem is voltam bent, de kitartok, mert muszáj! Csak legyen vége egyszer, és utána remélem, hogy sosem kell még egyszer ezt a munkát végeznem!