Mónikával lassan hagyomány illetve heti rutin lesz a hatalmas séta hétvégenként. Ezen a héten vasárnapra esett, és először kultúrális programunk volt a Tate-ben a "Szimbolizmus Nagy Britanniában és Lengyelországban" című kiállítás keretében, természetesen Monika ajánlására, de nem bántam, mert értékes festményeket láttunk. A kedvencem a képen látható "The British Channel Seen from the Dorsetshire Cliffs" John Brettől, ez élőben egyszerűen fantasztikus!

Az idő itt a nagy Londonban gyönyörű napsütéses, fotóztam sokat meg videóztam is, készült újabb 50 verzió a Big Benről. Nem tudom, miért, de mániákusan vonz az az épület, és mindig meg kell örökíteni, ha arra járok.

Kiállítás után pedig parki séta következett Monikával, meglátogattuk a Holland Parkot nyugaton, ami kevésbé rendezett néhány területen, mint a Hyde vagy a Regent's Park, de megvan a vadvilági romantikája. El is határoztuk, hogy oda kellene költözni a környékre (Notting Hill) egy kétszobás lakásba, de lehűtöttem Monikát, hogy nekem először meló kell, és csak utána forgatom fel az életem. Az tény viszont, hogy az a környék minőségi csere lenne mindkettőnknek, más, mint az a London, ahol mi lakunk. Tisztább, biztonságosabb, rendezettebb, és valljuk be, érződik a jólét minden egyes falevelen.

Holland Park után párat léptünk, máris a Hyde Parkban voltunk, és a dél-nyugati saroktól az észak-keletiig nyugisan átsétáltunk. Sikerült röpke nettó 4 órát menni, de közben terveztük a szebb jövőt meg nevettünk egy csomót, jól éreztem magam.

Kifejezetten üdítően hatnak rám ezek a Monikás találkozások és programok. Egyrészt jó valakivel angolul beszélgetni, mert így, hogy nem dolgozom, leredukálódott ennek a lehetősége, másrészt meg legalább kis időre nem csak a saját kis mikrovilágommal foglalkozom. Úgyhogy most feltöltődtem, és készen állok a kezdődő munkahétre.