A helyzet az, hogy kéne egy munka, de gyorsan, mert nemsokára begolyózom!

Ma viszont találkoztam Fashion Victimmel, aki egyébként Ági, és ő adott néhány tuti tippet, ami éppen jókor jött, ugyanis már nem bírom a laptop előtti reménytelen jelentkezések egész sorát. Eltelt 3 hét, és semmi, de semmi visszajelzés vagy interjúmeghívás. Ha délután írtam volna, akkor kész nyavalygás, meg depresszió lett volna a bejegyzés, de holnap egyrészt jön szerda, a szerencsenapom, másrészt új vizekre evezek a közeli Job Center hajóján. Időm, ugyebár, mint a tenger, veszíteni nem veszítek, meglátjuk, hátha ez közelebb visz a zsíros álláshoz.

Úgy szeretnék tyúklábmintás díszzsebkendőt vásárolni!

Egyébként rohannak a napok, és nemsokára április, ami kicsit aggasztó, de még reménykedem. Tanulom az alázatot, az biztos, mert amennyire itt meg kell szenvednem mindenért, az nem mindennapi. Már van egyébiránt egy lassan körvonalazódó otthoni B-terv is, amit nem szívesen vetnék be, de ha úgy adódik, akkor lépni kell.

Ez a nagy helyzet Londonban.