A mai napot már reggel pofoncsapta a tény, hogy a Circle line jótékony közreműködése révén 8:57-re értem be, és Darinka megjegyezte, hogy 8:50-re kellett volna (9-kor kezdődik a munkaidő, de még az elején mondták, hogy érdemesebb 50-re érkezni, hogy legyen idő kávézni/teázni/szusszanni/pisilni). Hiába nem mentem kávézni/teázni/szusszanni/pisilni, és pontban 9-kor elkezdtem dolgozni, mégis volt beszólás.
Mindenki tudja, hogy nem vagyok késős típus. Tényleg. De ez a hotel egyszerűen belémfrusztrálja. Múlt héten sztrájk volt a Victoria line-on, hiába indultam 20 perccel korábban, valóban késtem 4 percet. De most?? Majdnem minden reggel futok Bayswater megállótól a hotelig, szerintem mindenki rajtam nevet, amikor neccharisnyában és magassarkúban vágtatok a Princes Sq. 8-16-hoz. Már felkeléskor azon stresszelek, hogy nehogy a reggeli vagy a sminkelés pár perccel tovább tartson, mint szokásos, mert akkor borul a terv. Beszélnem kell Darinkával, mert nem hiányzik az állandó idegeskedés, meg az, hogy lelkiismeretfurdalásom legyen egész nap, mert nem 9 előtt 10, hanem csak 3 perccel értem be.
Egyébként hétfőn megérkezett az 1 hónapos szabadságáról a kolléganőm, Malee. Bár maradt volna ott, ahol addig volt! Az egy dolog, hogy tetőtől-talpig antinő, mert ez számomra nem releváns. Az sem, hogy pont úgy beszél angolul, ahogy otthon a kínaiak a piacon magyarul (thai egyébként a szentem): fitty pounds meg sitty pounds, borzasztó! Ami viszont már igencsak zavar, hogy folyamatosan osztja nekem az észt, amire annyira nincs szükségem, háromszor átnézet velem mindent, majd ő is átnézi, ezzel pedig értékes perceket vesztek el a saját munkámból (amit egyébként nagyon jól osztok be, minden kész van nap végére), beszámoltat, kioktat, számonkér. Nem is lenne ezzel baj, ha az ő asszisztense lennék, mert van ebben gyakorlatom. De ezen az osztályon van Malee a csoportos foglalásoknak és van Zsu az egyénieknek. Két külön feladatkör. De sajnos a thai istenverte azt hiszi, hogy ő a főnököm. Gyorsan tisztázni kell vele, mert hihetetlenül idegesít, hogy megmondja, mit csináljak, amikor én is pontosan tudom. Na, mindegy, amint lesz rá alkalmam, leülök vele beszélni. Energiát spórolnánk mindkettőnknek, ha normalizálódna a helyzet.
Egyébként minden oké. A társaság bővül Mózessel, aki határozatlan időre Londonba költözött. Valamikor fogunk találkozni, lehet, hogy holnap Lőrinc koncerten?
A mai nap öröme, hogy találtam a hotelhez közel egy organikus élelmiszerboltot, ahol lehet kapni lencsét, sárgaborsót, meg minden egyéb finomságot, szerintem hétvégén bevásárlásra indulok, hogy feltöltsem az "éléskamrát". A másik öröm, hogy rendeltem a BrandAlley-n egy Andy Warhol by Pepe Jeans topot nagyon jutányos áron. Ez az, amiről még akkor áradoztam, amikor megtekintettem az Andy Warhol kiállítást. Kb. 2 hét múlva meg is kapom, nagyon kíváncsi vagyok!
