Végre! Erre a hétre kijutott a bulikból, és ez feldobja az egyébként egyhangú és szürke munkás napokat, főleg, hogy annyira nem fenékig tejföl a hangulat a panzió foglalási osztályán, ugyanis Malee-nak mindig sikerül valami olyat mondania vagy csinálnia, ami miatt nem vagyok hajlandó hozzászólni utána minimum 3 napig. De ez most nem is lényeges.

Csütörtökön a szokásos Barabás Lőrinc és a Random koncertre mentünk Diussal meg a srácokkal, ahol Mózes és Dani vizuáloztak, és a koncert után Cadik vendégdj-zett. Ez így nagyon olyan volt, mintha otthon lettünk volna. Rengetegen eljöttek, kialakulóban van a kemény mag, akikkel mindig lehet ott találkozni, szóval nagyon családias az egész és a hangulat meg a zene óriási volt! Sajnos most Lőrinc egy ideig nem lesz Londonban az otthoni nyári fesztiválok miatt, de biztos vagyok benne, hogy augusztusban újult erővel folytatjuk majd a csütörtöki szeánszokat a Bedroom Bar-ban.

Szombaton meg egy olyan helyen voltunk...! A világhíres O2 Arénában a Matter nevezetű helyen, ahol egy house-technó party volt többek között Dave Seamen-nel és Satoshi Tomiie-val. Nem voltak rosszak, sőt, de az igazán nagy hatást Rex The Dog live act-je érte el nálam. Meglepő módon egy kisebb színpadon táncoltam végig az egész szettet, és hihetetlenül jó volt.

Előtte a Primrose Hill-i szanatóriumban melegítettünk, Attis rakott néhány zenét, mi meg elfogyasztottunk egy kisebb mennyiségű Nextet ("Nextet hoztál? Az jó, az iható!" - by Alex), majd heten elindultunk (Dius, Alex, Attis, Robi, Mózes, Dain és én) az O2 felé. Nem volt egyszerű eljutni a North Greenwich-nél található komplexumba, mert a Jubilee line szokás szerint le volt zárva. Akkor is így jártunk, amikor Lerri itt volt, csak akkor a srácok neki sem indultak.

Mindenképpen megérte a másfél órás utazás metróval, DLR-rel, a végén meg hajóval, ugyanis máshogy nem lehetett megközelíteni a Peninsula szigetet. Az a környék olyan, mintha nem is Londonban lennénk hirtelen, hanem a jövőben. A lakóparkok földszintjén üvegfalas jacuzzi, gyönyörűen gondozott pázsitok, bizony elfogadnék ott egy kis stúdiólakást! Az O2 meg úgy néz ki, mint egy sündisznó, hatalmas és hihetetlenül profi hely hang- és látványvilágban. A plafonra apró pontokat vetítettek, és olyan volt, mintha az űrben lennénk, a pontok mozogtak, garantáltan pszichedelikus élmény!

Az egész olyan kultúrált volt, a mellékhelyiségek gusztusosak, a dohányzásra kijelölt hely megfelelően nagy, nem volt tömegnyomor, egyszerűen meg lehetett közelíteni mindent, egyszóval lenyűgözött!

Meglehetősen változatos közönség jött össze, londoni tartózkodásom során nem láttam, hogy itt is ennyi kiszolizott, kigyúrt, fukszos pasi lenne, pedig de! Az angol lányok kizárólag éppen a feneket takaró miniruhában, és tűsarkúban glasszáltak. Feltűnt, hogy itt nem divat laza cuccban megjelenni még egy underground buliban sem, amit otthon én úgy szerettem. Ha party, legyen az akármilyen és akárhol, kiöltözést jelent!

4 magasságában hagytuk el az objektumot Diussal, és már felkelt a nap, amikor hazabuszoztunk. Nagyon örülök, hogy elmentünk, hatalmas élmény volt!