Szombaton ismét kultúrális sétát tettünk Danival, és újra bebizonyosodott, hogy nagyon megy ez nekünk.

Már két-három hete kinéztük a Tate Modern legújabb időszakos kiállítását, és nem is csalódtunk. Igaz, hogy nem olcsó a belépő (mondjuk én Dani kártyájának köszönhetően mindig ingyen megyek), de még így is megéri.

Az a legjobb az egészben, hogy bemegy a látogató egy alap vagy felszínes tudással, és mire végigjárja az összes termet és elolvassa a magyarázatokat, komplex képe lesz az időszakról, és nem csak a felszínt érintik, hanem egészen mélyre ásnak.

Az első teremben rögtön Marinetti Futurista Manifesztójával kezdtünk, ezután meg végigmentünk az olasz, francia, londoni és orosz alkotásokon. Mindenhol középpontban a sebesség, az autó, a villamos, a repülőgép (a futurizmus az 1910-es évek irányzata, amikor megjelentek az első járművek).

Nagyon élveztem a kiállítást, és teljesen lenyűgözött néhány remekmű a dinamizmusával és a színeivel. Kicsit ilyenkor sajnálom, hogy anno a művészettörténet óráink olyan unalmasak és egysíkúak voltak, mert biztos, hogy tanultam erről az irányzatról is, de valahogy nem keltették fel bennem az érdeklődést és a lelkesedést.

A Tate Modernről még annyit, hogy amíg itt leszek Londonban, minden kiállítást meg fogok nézni, és ha hosszú távon maradok, akkor én is kiváltom a Tate-kártyát évi 50 fontért. Bár akkor is a Danival fogunk járni, mert szerintem jó társaság vagyunk.

A kiállítás után egyébként felmentünk az épület 7. emeletére, ahol a tagoknak fenntartott terasz és kávézó található, hihetetlenül igényes ez a rész is, és a teraszról egészen konkrétan a londoni naplementét néztük, előtérben a St. Paul-lal és a Temzével. Egyszerűen fantasztikus élmény volt!