Ma pontosan 11 hónapja érkeztem Londonba, és most nem is mennék bele hosszabb összefoglalóba, visszatekintésbe, hogy mi történt, mit vártam és mit kaptam. Inkább nézzük a rövidtávú terveket és elképzeléseket.

Hétvégén költözöm, SW-ből NW-be, Kilburn metrómegállóhoz egy kis háromszintes kertes ház harmadik emeletére, a toronyszobába. Maga a szoba kicsi, de van benne minden, ami feltétlenül szükséges. A lakótársak 2 angol és egy lengyel csaj lesznek. Persze nem ment simán ez sem, bár a környékbe és a lakásba egyből beleszerettem, de az anyagiak terén kellett egy kis kompromisszumot kötnöm, és a dolgok lerendezése sem volt 100%-osan korrekt, de pár nap alatt túlléptem ezen, és most teljes erővel várom a költözést.

Előzetes számításaim szerint kb. 20 perccel aludhatok ezentúl tovább, és 40 percet spórolok a közlekedésen. Gyakorlatilag elég közel leszek mindenhez, ami az elmúlt 8 hónap után igazi újdonság lesz. Végre visszatérhetek a Swiss Cottage-i uszodába is szándékaim szerint legalább hetente egyszer. Már várom, hogy vasárnap reggelenként a kertben reggelizzek és esetleg napsütésben ott olvasgassak, hogy közel legyek Diushoz és Monikához. Valahogy érzem, hogy jó lesz.

Augusztus végén hazalátogatok pár napra, mert a megfáradt idegeimnek kell már egy kis otthon melege meg néhány jó baráti szó, és amint visszajövök, felmondok a hotelben. Remélem, hogy az elkövetkező 2 hónapban találok valami normálisabb állást, ahol nem mennek az idegeimre és kibontakozhatok, de ha nem, akkor kész B-terv van a hazamenetelre is. Nem tervezek itt munkanélküli lenni, mert egy újabb tortúrához most nem lenne erőm.

Nagyjából így tudnám összefoglalni a közeli jövőt így a 12. hónapom hajnalán, és remélem, hogy a következő hetekben kicsit mellémszegődik a szerencse és a jóakarat, mert nem volt túl sok belőle mostanában, és szerintem úgy megérdemelném!