Úgy éreztem, lassan írnom kell róla, mert úgy tűnhet, hogy nem foglalkozom vele, és nem prioritás, pedig nagyon is az. Igen, egy éven belül sokadszorra is nekifogok, hogy találjak egy jobb melót, bár most kisebb a nyomás, hogy van stabil jövedelmem, és ennek megfelelően kevesebb az idő és a belefektetett energia is. Továbbá új stratégiát választottam, ugyanis nem találtam célravezetőnek a nyakló nélküli CV-küldözgetést, így a mostani körben megpróbálok kizárólag olyan állásokra jelentkezni, amikre talán van reális esélyem.
Így fájó szívvel, de megint kiestek a marketinges munkák valamint az adminisztrátoriak, mert hiába lennék alkalmas a munkára, nincs angliai tapasztalatom. Maradt tehát a hotelipar és az idegenforgalom, amit annyira nem is bánok, mert ez is nagyon tetszik és érdekel, csak ne kelljen a mostani hotelemben maradnom!
A taktika tehát az, hogy hotel back office-os munkákra adom be, főképp reservations (= szobafoglalás) pozíciókra valamint utazási irodákhoz és utazásszervezőkhöz. Az álom természetesen valami durva luxushotel foglalási osztályán lenne, de beérem kevesebbel is (4* már jó, annál kevesebbre nem jelentkezem, mert a pénz nem éri meg). Amellett, hogy valami nyugodtabb és kevésbé "lélekölő" (ezt Ritutól idézem) környezetben szeretnék dolgozni, ideje lenne már normális pénzt is keresni, úgyhogy ezúttal ez is szempont.
Térjünk rá az eredményekre (úgyis ez az érdekes)! Kb. egy hónapja kezdtem az egészet komolyabban, de még mindig messze vagyok attól az erőfeszítéstől, amit tavasszal fektettem a keresésbe. Eddig behívtak 1 interjúra, ami egy étterem lett volna, de nem voltak megfelelőek a feltételek, így nem fogadtam el, ellenben Diust ajánlottam kvázi magam helyett, és össze is jött neki.
Két hete voltunk Monikával és Diussal a Langham Hotel nyílt napján, mert sok embert kerestek, és ez volt az első hirdetés, amin megakadt a szemem a Metro újságban, amikor visszatértem Londonba, de azóta sem hallottam felőlük semmit.
Időközben regisztráltam egy kifejezetten utazási munkákra szakosodott fejvadászcéghez, és néhányszor felhívtak egy-egy állás ügyében, de egyikre sem lehettem megfelelő, mert azóta sem kerestek. Múlt héten azonban ismét keresett a nő (Christina), és megkérdezte, hogy érdekelne-e egy pozíció, amit egy olyan utazási iroda hirdetett meg, akik a jelenlegi hotelem partnerei, és mondjuk heti szinten tartom velük a kapcsolatot. Természetesen igent mondtam, így szerdán megyek interjúzni, és nagyon kíváncsi leszek. A cégnek egyébként van Budapesten is irodája, de csak akkor árulom el a nevét, ha felvesznek (nem a Neckermann).
Ezen kívül túl sok előrelépésről nem tudok beszámolni, de kezdem az esélytelenek nyugalmával kezelni a helyzetet. Mióta Londonban élek, most először fordult elő az, hogy a hazautat sokkal tisztábban látom, mint az ittmaradást. Természetesen kitartok a végsőkig, de nem fogok pánikba esni, ha a kitűzött időben csak a hazaútra kell jegyet váltanom.
