Harc.

Harc a hosszú 12 órákkal a recepciós pult mögött. Harc a Streatham-London távolsággal. A hóeséssel a repülőgépek indulásáért. A munkanélküliséggel. A pénz hiányával. Harc az itt maradásért. Az álmokért. Harc a tehetetlenséggel. 

Harc az új munkáért. Harc a késés ellen. Harc Darinkával és Malee-val majd az egész nyomortanyával. Harc a szabadságokért. A hazamenetelért. A visszajövetel ellen. 

Harc egy újabb munkáért. Harc a teljes kiábrándultság és érdektelenség ellen. Harc magammal, hogy rájöjjek, hol is akarok élni. Harc a sorssal, hogy ugyan sodorjon elém néhány jelet, ami segít a döntésben. 

Aztán 365 küzdelmes nap után végre eljött a pillanat, amikor cseppet sem fájó szívvel búcsút mondhattam egy olyan évnek, ami tele volt mélységekkel, és csak alkalomadtán hozott magasságokat, mint felejthetetlen utazások, hazautazások, látogatások. Szóval azért a mérleg másik serpenyője sem maradt üresen.

De óriási megkönnyebbülés, hogy vége az évnek, mert tudom, hogy 2010 az enyém lesz, jól fogom érezni magam, és ott leszek, ahol lennem kell.

Azt kívánom mindenkinek, amit magamnak is: egy sokkal boldogabb évet, mint az előző!

Mo' on FB: zsu, de végülis nyertél :)