Minden Szex és New Yorkot követő nő meg van őrülve Carrie gardróbjáért. Vagy lehet, hogy most általánosítok, és csak nekem a vágyam tárgya egy helyiség, ahol csak a ruháim, cipőim és táskáim foglalnak helyet átlátható szevezettségben, és nem fordul elő olyan, hogy megfeledkezem egy ruhadarabról, mert az a hátsó akasztón lóg.

Ilyen megfontolásból tuti, hogy Angliában kellene élnem, mert itt a walk-in wardrobe-nak kultúrája van. Bár Carrie-é inkább walk-through, mert a hálót és a fürdőt összekötő kis folyosó volt berendezve a ruhák fellegvárának. Tegnap írtam emailt egy régi barátnőmnek, és pont szóba került a sorozat, és amit kiemeltem, azok a ruhák és a már oly sokszor említett gardrób voltak.

A mi lakásunkban Laurának van külön helyiséges gardróbja, aki mellettem lakik, és amióta először bementem megnézni a szobáját, azóta áhítozom valami hasonlóra. Mindenki mondta, aki látta mindkettőnk szobáját, hogy pont a másikban kellene laknom, de ez nem hatott az újdonság erejével, én is így gondoltam.

Tegnap aztán gyanútlanul nézegettem a Facebookot ebédszünetben, miközben a kávézónkban elfogyasztottam a nap levesét, és Sherivel éltem magánéletet, és szemet szúrt valami Laura státuszában. Vidékről volt szó, véget nem érő piknikekről, csendről és nyugalomról, és rögtön bevillant: Csak nem költözni akar?? Este 11-ig vártam, hogy hazakeveredjen, és nem köntörfalaztam (angolul egyébként is sokkal direktebb vagyok), megkérdeztem, hogy miről van szó. Ő meg kicsit zavartan bevallotta, hogy március közepén költözik, de csak ma lett konkrét, egyébként hétvégén akart szólni. Néhány udvariassági kör után a lényegre tértem, és mondtam neki, hogy ha ő elmegy, akkor nekem az a szoba kell. Nem csak a gardrób miatt, hanem mert minimum ötször nagyobb, mint az enyém, franciaággyal, nagy ablakkal, és sok-sok hellyel.

A mostani szobám édi, de iszonyatosan pici. Három lépést lehet benne megtenni, annyi a szabad hely, és ez is általában a cipőimmel van tele. Nincs benne terem, nem érzem benne jól magam, sosem heveredek le csak úgy, próbálok kizárólag alvásra szorítkozni benne. Meg persze Sheri előtt ülök, és netezek. Hétvégén sem érzem, hogy de jó lenne egy egész napot csak a szobában szöszölni, fetrengeni, stb, mindig igyekszem kimenekülni.

De már csak 5 hét, és beköltözhetek a mellettem lévő penthouse lakosztályba, amit Laura után alaposan ki kell takarítani - egyem a szívét, most már megbocsátom a rendetlenségét -, de lehet benne rendezkedni és az én ízlésemre szabni. Alig várom.

Azt hiszem, hogy a személyes terem növekedése határozottan pozitív irányt fog adni a mindennapjaimnak, még az is lehet, hogy szeretni fogok majd bekucorodni az új szobámba. Amint beköltözöm, elkezdek fotózni, és töltöm a képeket. Addig meg nézegessük áhítattal Carrie gardróbját!