Rengeteg dologról írnék, de ma ahhoz kaptam ihletet, hogy az írásról írjak, azaz arról, hogy milyen is az angol stílus emailben.

Azt mindenki tudja kerek e földön, széles-e világon, hogy az angol egy nagyon udvarias nép. Aki belép a szigetre, rögtön észreveszi, hogy itt bizony a please a legfontosabb szó. Aztán lassan megszokja, hogy az "Egy kávét kérek." valójában úgy hangzik szépen angolul, hogy "Kaphatnék esetleg egy kávét, kérem?"

Amíg nem dolgoztam angol környezetben, nem is figyeltem oda arra, hogy mennyire körülményes tud lenni a fogalmazás néhány esetben. Bayswateréknél a konyhai udvariasság pont elég volt, ami annyit jelentett, hogy többször is beleszerkesztettük az emailekbe a már jól ismert please szót, de ez nem meglepő egy olyan helyen, ahol a nyelvet sajnos még 10 év után sem bírják.

Majd megérkeztem a Mikihez, ahol eleinte tartottam a levelezéstől, és a főnököm 1-2 hétig el is olvasta az alkotásaimat küldés előtt, de hamar belejöttem, és azóta csak szárnyalok. Minden nagyzási szándék nélkül állíthatom, hogy szinte úgy írok már, mint magyarul, jönnek a szavak, fordulatok gondolkodás nélkül. Megmondom őszintén, hogy a körülményeskedésüket is megszerettem, mert ad egy olyan alap gondolkodásmódot, hogy szépen beszélünk a partnerrel, kedvesen, még akkor is, ha mérgesek vagyunk, vagy nincs igaza, és az, ahogyan beszélsz, megnyivánul a hozzáállásodban az élet más területén is. Például a lakásunkban is ezt a stílust használom, ha megkérem valamelyik lakótársamat, hogy a redvás edényeit ugyan mossa már el.

De nézzünk egy példát, mert jól fogja illusztrálni a fentieket. A szituáció a következő: Vártunk egy faxot, nem érkezett meg, és most megkérjük a kollégánkat, hogy küldje újra. A kezdés egyértelmű: Dear XY, és még véletlenül sem Hi. A hi-t én kizárólag akkor használom, ha Marta-nak írok, egyébként semmilyen más hivatalos levélben nem. Magyarul ezután a következőt mondanánk: Sajnos nem kaptuk meg a faxot, megtenné, hogy elküldi még egyszer? - ami angolul a következőképpen hangzana tükörfordításban: Unfortunately we have not received your fax, can you resend it, please? Ez sem helytelen így, ám messze van az igazi angol formától. Ugyanis először be kell vezetni valahogy az emailt, erre használják a következő fordulatokat: Many thanks for your kind help/email. (= Nagyon köszönjük a segítségét/levelét.) Ez gyakorlatilag bármire mehet, ha van előzménye a levelezésnek. Második verzió: I hope this email finds you well. (= Remélem, ez az email jó egészségben találja.), ez mehet egy ismeretlennek, vagy ha a levelezésnek nincs előzménye. Harmadik verzió: It was really nice to talk to you earlier. (= Nagyon jó volt az imént beszélni önnel.) Ezt primán lehet használni, ha előtte telefonon is felhívtuk az illetőt, és már tudattuk vele a problémát. Ha Ázsiába írok, akkor mindezek elé még odabiggyesztem a Greetings from London. (= Üdvözlet Londonból.) fordulatot is, mert valami különös oknál fogva ezt Távol-Keleten nagyon szeretik.

Bevezetés kipipálva, jöhet az, hogy miért is írunk: Elküldené a faxot még egyszer? Angolban kérni nem kérdéssel szokás, de természetesen nyelvtanilag helyes a Can you please... kérdés, viszont a can használata abszolút nem udvarias. Ha fokozatokban nézzük, akkor a kicsit udvariasabb forma a Could you please..., ám még szebb a Would you please... A különbség magyarul a nagyjából a következő: El tudja küldeni...? El tudná küldeni...? Esetleg elküldené...? Visszatérve azonban az elejére: jobb nem kérni, hanem inkább egy hosszú, kerek, összetett mondatot szerkeszteni: I was just wondering if you could resend the fax I have already mentioned you. (= Azon tűnődtem, hogy esetleg el tudná-e újra küldeni a faxot, amit az imént említettem.) Vagy kicsit hosszabban: I was just wondering if it was possible to resend the fax I have mentioned you. (= Azon tűnődtem, hogy lehetséges volna, hogy elküldi még egyszer a faxot...) Van egy harmadik verzió is: If you could please resend the fax again, I would be really grateful. (Ha elküldené nekem a faxot, rendkívül hálás lennék) Esetleg a vessző után második tagmondatnak ..., it would be just wonderful (= ..., az pompás lenne.)

A lényeg már megvan, jöhet a lezárás: Have a nice day. (= Kellemes napot.) Many thanks and best regards. (Köszönettel és üdvözlettel.) Aláírás. Ez is megvan!

Tehát ha egy munkatársamnak vagy gyakorlatilag bárkinek levelet küldök, melynek az üzenete annyi, hogy küldje el a faxot még egyszer, a végleges verzió így néz ki:

Dear Anna,

Greetings from London.

It was really nice to talk to you earlier.

We have not received your fax back so if you could please resend it, I would be really grateful.

Have a good day.

Many thanks and best regards,

Zsuzsanna

Nem nehéz belejönni, senki ne ijedjen meg, mert előbb-utóbb hozzászokik az ember, és már variálja is a különböző fordulatokat, hiszen a levelezések nagy része ilyen mélységű dolgokról szól, ám ennek is meg kell adni a módját. Minden egyes leírt mondatnak kellően hosszúnak és kereknek kell lennie, lehetőleg jó sok határozószóval (really, very, stb.), jelzővel, töltelékszavakkal (just, already, surely, clearly, possibly, stb.). Aki itt él, annak érdemes beletanulnia, mert ami írásban megy, az menni fog egy idő után szóban is, és ezektől az apró nüanszoktól lesz annyira angol az angol.

Van egy vicc, hogy a fuldokló amerikai HELP!-et kiált, míg a fuldokló angol: Sorry to disturb you, I was just wondering if it is possible that you could kindly help me! (= Elnézést a zavarásért, azon tűnődtem, hogy lehetséges lenne, hogy segítsen rajtam.). Hát nem agyrém? :))