Közel egy hónapja német tanfolyamra járok a londoni Goethe Intézetbe, és az egyik legjobb döntésemnek tartom, hogy belevágtam. Méltatlanul elhanyagoltam a nyelvet az elmúlt években, és utoljára 3 éve a diplomához szükséges vizsga miatt foglalkoztam vele, akkor is jobbára kényszerből.

Most viszont saját elhatározásból, pusztán érdeklődésből és kedvtelésből jelentkeztem, és ez meglátszik a hozzáállásomon is. Lelkesen készülök a szerdai órákra, megcsinálom a házi feladatokat, szótárazok, olvasok németül, és nagyon élvezem.

Heti egyszer van óra, akkor viszont fél 7-től 9-ig, ami elég fárasztó a húzós munkanapok után, de mindenképpen megéri. Amikor Helsinkiben próbálkoztam az angol mellé a németet is beilleszteni, az eredmény katasztrofális lett. Valószínűleg akkoriban még az angollal is több problémám volt, és valahogy nem sikerült zöldágra vergődnöm két idegen nyelvvel egyszerre, így amint kinyitottam a számat a németórákon, csak angol szavak jöttek, ha elkezdtem egy mondatot németül, akkor biztos, hogy angolul fejeztem be, stb.

Éppen ezért egy kicsit féltem a mostani újrakezdéstől, de sokkal jobban megy, mint vártam, és néhány munkatársammal már németül beszélgetek napközben. Nem mondom, hogy akadémiai magasságokban (bár a tanfolyam témája éppen a klímaváltozás, klónozás és génmanipulált ételek), de legalább már nem félek megszólalni, és értelmes mondatokat tudok formálni.

A tanfolyam egyébként júniusig tart, úgyhogy bőven lesz időm még fejlődni, és erősen gondolkodom egy németországi nyelvtanfolyamon is, de ez még messze a jövő zenéje. Egyelőre boldog vagyok attól, hogy akadnak kis sikerélményeim, tetszik a csapat, a tanárnő aranyos és lelkes. Ő egyébként német, ennek megfelelően nem is nagyon hangzik el angol szó az órán, és abszolút rugalmas. Van óravázlata minden foglalkozásra, de ha látja, hogy belemerülünk egy feladatba, vagy jobban érdekődünk, akkor nem fél eltérni a tervtől, improvizál, megkeresi az interneten, megmutatja, stb.

A csoporttársak nagy része angol, akik éltek már német nyelvterületen, és valamilyen oknál fogva szeretik a nyelvet, így mindenki lelkes, és tanulni akar, tudjuk egymást húzni felfelé és inspirálni a feladatok során. Most látom csak, hogy mekkora a különbség, ha az ember nem kényszerből vagy szükségből jár egy nyelvtanfolyamra, hanem szívvel-lélekkel belead mindent, és fejlődni akar. Nagyon tetszik!

Szombatonként pedig nincs is jobb, mint beülni egy kávézóba, és egy forró ital mellett házi feladatot írni! :)