Szeretném a jövőben néhány kedvenc termékemet valamint márkámat bemutatni, melyekkel Londonban ismerkedtem meg. Tartózkodom attól, hogy "tipikus angol"-ként beszéljek róluk, óvatosan inkább úgy fogalmazok, hogy otthon nem volt szerencsém ezekkel találkozni, itt viszont boldogan váltam rajongójukká.

A Gü-t viszonylag hamar észrevettem, már az igényes csomagolása miatt is: fekete, fényes és letisztult, gusztusos termékfotóval megkoronázva. Mivel az ára is kicsit magasabb, mint az átlag desszerteké, ezért sokáig nem kerültem közelebbi kapcsolatba a beltartalommal, de bevallom, ez hiba volt. Amióta ugyanis megkóstoltam, nem tudok betelni vele, és inkább kevesebbszer veszek desszertet, de akkor viszont ezt választom.

Azt figyeltem meg az ittlétem során, hogy elviteles desszertből hatalmas a választék a boltokban, a tortáknak, puddingoknak (sticky toffee), sütiknek, brownie-knak külön sora illetve hűtője van a bevásárlóegységekben. Próbálom felidézni, hogy otthon hogy is van ez, de fogalmam sincs (majd megnézem egy hét múlva), mindenesetre nekem itt szembetűnő volt, hogy mennyi ilyen terméket lehet vásárolni, ezzel is visszaszorítva az esetleges otthoni sütés lehetőségét.

Szóval megkóstoltam a Gü brownie-t, és ez volt a legjobb brownie, amit valaha ettem, és még most is azt mondom, hogy valami olyat tud, amit a többi nem. Nem akarok átmenni gasztroblogba, de a Gü-ben az a legjobb, hogy picit sem száraz, puha, tömény csokis és ropogós mogyoródarabok teszik fel az i-re a pontot.

A másik nagy kedvenc a forró csokisszuflé, amit 10-15 percre érdemes a sütőbe tenni, és valami csodálatos íze van, kellően kakaós, de mégsem túl édes, és csak úgy olvad a szájban! (Nem, sajnos nem fizetnek azért, hogy itt áradozom róla!)

A márkát 2003-ban alapította egy úriember, aki Belgiumban esett szerelembe az ottani csokoládékultúrával. Hamarosan akadt társa is, aki segített felépíteni a koncepciót. A kísérleti fázisban kóstolómintákat helyeztek el néhány szupermarketben, és figyelték a reakciókat, állítólag a vásárlók csak úgy kapkodták a termékeket a polcról.

Először 3 termékkel jelentek meg a piacon, majd a hatalmas sikeren felbuzdulva azóta folyamatosan új termékeken kísérleteznek, és időről-időre feltűnik egy újabb csoda, sőt 2005-ben Gü-nek kistestvére lett, a Frü, ami a gyümölcsös termékcsalád répatortaszeletekkel, sajttortákkal. 

Mára a Gü család is kiterjedt, rengeteg tortát, szufflét, krémet, puddingot, trüffelt kínálnak, sok ideig tartana, ha mindent meg szeretnénk kóstolni, de megéri! Akinek van lehetősége, próbálja ki, vigyázat, könnyen függőséget okoz.

Régvolt marketinges szemmel nézve is csak elismerően tudok nyilatkozni a Gü-ről. Nem tudom, miből csinálják, de nem érdekel, akármennyi E is van benne, amíg ilyen finom. A csomagolás engem meggyőzött, a fekete letisztult elegancia és a gyönyörű termékfotók már a polcon felkeltik a figyelmet, arculatban teljes az egység és a Frü világosban követi a trendet, így elkülönül, de mégis része a Gü-varázsnak. Nem beszélve az "ü" betű használatáról, ami viszonylag egyedi itt Angliában. Az árat már említettem: nem a legalacsonyabb, sőt, de mondjuk úgy, hogy a mindennapi és a luxusdesszertek között helyezkedik el. 

Ami nekem pillanatnyilag hibádzik, az a tévében futó "Gü you ganache?" reklámfilm, ami sehogy nem illik számomra a képbe: nem innovatív, nem dinamikus, nem közvetít érzelmet és az angol lady-ket célozza, ami nekem furcsa, de biztos, megvolt az oka annak, hogy ilyenre sikeredett. A city lightok hozzák a csomagolás design-t, így a Mansion House metrónál egy hatalmas olvadt csokis belsejű valami néz velem farkasszemet minden reggel. Csoda, ha nem tudok másra gondolni?! :)