Ideiglenesen ugyanis átköltöztem ide, hogy Dani tudjon a saját szobájában aludni, és nem is bánom, mert a bézs színű függönyöknek köszönhetően hangulatos a reggel, közel van a konyha, és senkit nem zavar a motoszkálásom, a bőrkanapé végülis nem kényelmetlen, csak rövid, de még 2 éjszakát simán elleszek itt. Kedden pedig beköltözöm Dani helyére, kipakolom a kis cuccaimat, és otthon fogom érezni magam. Reméljük.

Kezdem a péntekkel! Itthon voltam, ültem a gép előtt, majd kitaláltam, hogy felfedezem a környéket, veszek elemózsiát. Ez nagyjából jól is ment, van a közelben egy Tesco Express (=kisbolt), közvetlenül a Starbucks-szal szemben, ott random módon vettem ezt-azt, majd leraktam a csomagokat a lakásban, és elmentem a közeli parkot megnézni. Elég cudar módon esett az eső, úgyhogy túl sokat nem gyönyörködtem a látványban, inkább elhatároztam, hogy benézek a citybe, viszont otthon hagytam az Oysteremet (=BKV bérlet), ám mire hazajöttem, felkaptam, az eső kegyetlen módon szakadt, így öt perc alatt teljesen átázva visszatértem a bázisra. Viszont délután rendkívül jót szunyókáltam, majd jött Dani, beszélgettünk kicsit, és sorban megérkeztek a többiek is, kivéve Diust, aki dolgozott.

Más extra nem történt pénteken, elkapott a pánik, amit meg is jósoltam: egyedül vagyok, idegen vagyok, nincs munkám, jaj! De beláttam, hogy ez teljesen normális, és 1 nap után mit is várok, és lenyugodtam.

Tegnap Ágit elkísértem az egyetemére, mert vissza kellett vinnie pár könyvet a könyvtárba, majd shoppingoltunk egy egészen hangyányit (pontosabban én csak az érzés kedvéért, Ági meg rendesen). Vettem egy nagyon meleg papucsot, mert azt otthon felejtettem, és a lakás nem annyira meleg (fogalmazzunk így). Egyébként nem akarom magam feleslegesen aggasztani, de nem hoztam elég meleg ruhát, szóval vagy kibírom októberig, vagy vásárolok (ha lesz munkám).

Ági mutatott néhány dolgot a környéken, például van uszoda járótávolságra, ami nem is drága, ugyanott konditerem, sőt a közelünkben a parkban prímán lehet futni, ha éppen nem esik az eső. Úgyhogy jövő héten szerintem ráállok a sportra.

Délután értünk haza, amikoris nekiálltam főzni a "családnak", majd elfogyasztottuk a csodás bolognait, és Ágival nekikészültünk az esti bulinak, mert az egyik barátnőjének volt búcsúpartyja. Igazából a buli nem volt jó (szerintem), így nem is akartam sokáig maradni, de Ágit sem akartam megbolygatni, úgyhogy nekivágtam a hazaútnak egyedül. Először el akartam nevezni másfeledik kalandnak, de rájöttem, hogy ezt azért nem mondhatnám, mert csak hoztam a papírformát, és gond nélkül hazatértem. Volt bennem izgalom, ez tény, de mivel alapvetően függetlenségre vagyok berendezkedve, ezt az akadályt most csont nélkül vettem.

Talán ez a legfurcsább az eddigi londoni napokban, hogy rá vagyok szorulva másokra, semmit nem tudok, semmit nem ismerek, kellenek a tanácsok, az, hogy elmagyarázzák a helyi dolgokat. Kicsit életképtelennek érzem magam, de remélem, hogy ez hamar elmúlik, vagy napról-napra jobb lesz.

PS: CV-vel még mindig nem haladtam, mert ha van program a többiekkel, akkor inkább megyek, mint hogy itthon üljek egyedül. De ma nyugodt vasárnap lesz, és addig nem térek nyugovóra, amíg el nem küldtem néhány helyre.