Reggel 7-kor még hihetetlennek tűnt, hogy ez is eljön valamikor, és egyszercsak befejezem a hoteles munkát egy kis időre. Leadtam a kosztümöt a mosodába, kiürítettem a sok kacatot a szekrényemből, elbúcsúztam mindenkitől, és nem is gondolok arra, hogy vissza kell térnem.

Most már teljesen be vagyok zsongva. Végre sikerült odajutni, hogy nem csak, hogy be lehet, hanem be is kell pakolni. Amikor úgy éreztem, hogy a kisebb bőröndbe is simán befértem volna, akkor megnéztem a listát ("lista lédi"), és rájöttem, hogy még jócskán kimaradtak dolgok.

Végülis nem viszek haza sok dolgot, néhány új ruhát (ha már itt nem hordom őket, legalább otthon), meg persze a rengeteg ajándékot! :) Meg egy kis kenőmájast Rézikének! És ki ne felejtsem az angol csomagolópapírt, amit ha már megvettem, akkor csakazértis megutaztatom, bár olyan hosszú, hogy átlóban kell a bőröndbe rakni. Sebaj!

Kajám már csak módjával van, mert ugye nem akartam felhalmozni, ezért szinte üres a hűtő.

Annyira jó volt ma Dettkének azt mondani msnen, hogy holnap este hívlak, és kedden tali, hogy hihetetlen!! Ebben a pillanatban olyan irreálisnak tűnik, hogy holnap ilyenkor már családi körben leszek a Telepy utcában a kényelmes, meleg szobámban!

Nehezen tudom kivárni, de most már tényleg nem sok van holnap este hétig!!