(Ez a bejegyzés nem arról a volt kollégám Chris-ről szól, akit már a blogról ismerhettek.)

A történet olyan 2007 magasságában kezdődött, és ha jól emlékszem, pont a szülinapom környékén. Még javában a volt munkahelyemen dolgoztam, és épp az egyik termékünk németországi bevezetése zajlott. Ekkor kezdtünk el Chris-szel munkaügyben e-mailezni, néha telefonálni. Aztán jött a Facebook, ahol ismerősök lettünk, láttunk képeket egymásról, és kb. másfél éve beindult a kapcsolatunk privát vonala.

Rengeteg levél jött-ment azóta, és elég sok mindent megtudtunk egymásról, de sosem találkoztunk. Mindig úgy jött ki, hogy lemaradtunk a másikról, legutóbb októberben, amikor Chris Budapestre jött üzleti megbeszélésre, én meg pont otthon voltam, de aznap utaztam vissza Londonba, amikor ő este megérkezett Magyarországra.

Pár hónapja viszont írt, hogy jön Londonba, és bár csak rövid ideig lesz itt, azért találkozzunk. Ez történt pénteken. Mint kiderült, ő is izgult, és én is, hogy csalódás lesz a személyes találkozás, ennek ellenére sokkal, de sokkal jobb volt, mint amire számítottam. Eleve vicces valakivel úgy találkozni, hogy van múltatok, de még sosem láttad. Chris úgy nézett ki, mint a képeken, ő pedig azt mondta, hogy én is, még talán jobban. Az első perctől úgy beszélgettünk, mintha ezer éves haverok lennénk, gratuláltam, hogy leszokott a cigiről, mert emlékszem, hogy mennyit szenvedett vele még bő egy éve.

Nem volt sok időnk, mert neki is volt vacsoraprogramja, én is Diussal ettem a Vapiano-ban (az itteni is legalább annyira jó hely, mint a pesti), de utána tettünk egy hatalmas sétát az éjszakai Londonban. A fotó a Big Ben-nél készült egyébként, csak a hölgy, aki kedvesen felajánlotta, hogy fényképez, nem nagyon találta el az egyensúlyt a látnivalók és közöttünk. Mondanom sem kell, hogy a fényképezőm is pont akkor merült le, amikor egyszer az életben találkozunk, úgyhogy alig maradt emlékem az estéről. Mindenesetre sétáltunk a Southbankon egészen a Tower Bridge-ig, majd bementünk a város zsongó részébe, megnéztük a Piccadilly Circus-t. Fura volt valakinek úgy mutatni a várost, hogy fogalmam sincs, hogy honnan jött, és mihez van szokva. Alapvetően tetszett neki a forgatag, de annyira nem volt elájulva, mint én még 8 hónap után is.

Levezetésképpen beültünk egy pubba, ahonnan kidobtak bennünket, mert zártak. Ezután elbúcsúztunk, és azt próbáltuk kitalálni, hogy hol és mikor találkozunk legközelebb. Úgy érzem, ez még a jövő titka...