Mindhármunk számára ez volt a legemlékezetesebb és legnagyobb pillanat. Még a szavunk is elakadt hirtelen, pedig a Trocadero metrómegállóból feljőve nem is láttuk az Eiffel-tornyot. Kétségbeesve mondtuk, hogy márpedig ha itt van, akkor már látnunk kellene. Ekkor tettünk néhány lépést a Nemzeti Színház mellett, balra fordultunk, és csak egy félmondatot ejtettem ki a számon. Ott állt teljes valójában Párizs jelképe múlt szombaton este 9-kor. És ha már este 9 volt, akkor el is kezdett szikrázni. Lenyűgöző látvány volt!

Így kezdődött a párizsi kirándulás, mivel a Gare du Nord-i találkozáskor megbeszéltük Anyuékkal, hogy addig nem hisszük el, hogy tényleg itt vagyunk, amíg nem látjuk az Eiffel-t. A vonatút zökkenőmentesen sikerült, KisRitával végigdumáltuk és nevettük az utat, így olyan gyorsan repült az idő, hogy egyszercsak megérkeztünk. Anyuék már ott vártak, az időzítés nem is lehetett volna tökéletesebb, ők előtte fél órával érkeztek meg az állomásra.

Hotel

Kicsit tartottam a hoteltől, mert magam is 3 csillagosban dolgozom, ismerem a színvonalat, és tudom, hogy aki szerencsés, az nálunk is szép szobát kap, aki meg nem...az utána írja a reklamációkat. Mi most szerencsések voltunk, bár a hotel nem volt éppen kiemelkedően szép környezetben, viszont közel volt a Gare de l'Est metróhoz, így könnyen, gyorsan eljutottunk mindenhova. A szobánk rendben volt, a fürdőszoba apró, de kisebb hiányosságoktól eltekintve az ár-érték arányt megfelelőnek ítéltem. Nem is lett volna érdemes 4 csillagosba menni, mert nagyon kevés időt töltöttünk bent, aludni meg a hatalmas séták után gond nélkül sikerült.

Párizs, a város

Tudom, hogy nem szabad hasonlítgatni, de számomra a párizsi utcakép, a házak és a terek inkább hasonlított Budapestre, mint Londonra. Amikor Londonban járok-kelek, még mindig rácsodálkozom a meseszerű házikókra, a viktoriánus környékekre, és valószínűleg ezért is tetszett nekem meg a város 2 éve, mert annyira más volt, mint az otthon.

Azért pontosítok az előző bekezdésen annyit, hogy Párizs nem "túristás" környékeire igazak a fentiek. Azok a helyek, ahol az ikonikus épületek találhatóak, teljesen egyedülállóak. Ami feltűnt, hogy minden nevezetes épületet hatalmas tér vagy kert vesz körül, és így a séták mindig hosszúak voltak. Már feltűntek az Invalidusok, de mire az előtte méltóságteljesen elterülő sétányon át valóban odaértünk, bizony fél óra is eltelt. Ugyanez történt a Louvre és a Champs Elysees között. Míg Londonban feljövök a Westminster megállóból és ott a Big Ben minden különösebb körítés nélkül, addig Párizsban a nevezetes épületek körül is megadják a módját annak, hogy minél elegánsabb és monumentálisabb legyen az élmény. A város közepe igazi kompozíció, nyílegyenes utak, sugárutak, tér és hely mindennek. A Champs Elysees széles járdáin kényelmesen elfér a rengeteg ember, és erről bizony a keskeny londoni Oxford Street is példát vehetne.

Párizsban nem parkokat találunk, hanem kerteket, és ez az elnevezés nem puszta nagyzolás. Gyönyörűen komponált, színtanilag összehangolt flórát láttunk mindenhol, ahova betértünk. Ebben a városban öröm lehet kertépítőnek lenni, mert igény van a szépen rendezett, elegáns kertekre.

Metró

Talán ez az egyetlen olyan részlet, ami nem nyűgözött le, de valószínűleg azért, mert már a londoni underground-hoz vagyok szokva, hogy tiszta, rendezett, halk és biztonságban érzem magam rajta. Megmondom őszintén, hogy a párizsi metrót nem nagy lelkesedéssel használtam. Furcsák a dupla kapuk a beléptetéskor, és furcsa az is, hogy szemrebbenés nélkül tudnak csalni az emberek a bemenetelnél, szerintem a rutinosabbak külön technikát fejlesztettek ki erre. A metróajtók kinyílnak még a szerelvény megállása előtt is, néha hangjelzés nélkül csukódnak be, ha le akarsz szállni, akkor meg kell húzni egy kart, zsúfolt, nincs elég kapaszkodó, stb. Amikor KisRitának említettem, hogy a metrók olyan "koszoskák", akkor kijavított, hogy igen, Zsu, koszosak, mondd ki, nem kell szépíteni. Viszont hamar eljut az ember A-ból B-be, és ez a legfontosabb.

Louvre

Állítólag 9 hónap kellene ahhoz, hogy a Louvre minden egyes műalkotására rápillantsunk. Valóban hatalmas, már az épületegyüttes is, tekintélyt parancsoló a patinája, ám az üvegpiramisok igazi modern színt visznek a környezetbe. Ahhoz képest, hogy mennyire nagy és gazdag a múzeum, meglepően jól van szervezve a beléptetés és belépőjegy-váltás, igazán nem kell sokat sorban állni. A komplexumban működik néhány vendéglátó-egység, ami praktikus, hiszen órákat el lehet tölteni benne, közben meg kellemes környezetben meg is lehet ebédelni (mi is így tettünk az önkiszolgáló-étteremben). Mivel nem volt 9 hónapunk mindent megtekinteni, így néhány fontosabb és számunkra érdekesebb részt jártunk be: szobrok, olasz, spanyol, francia festészet, megnéztük többek között a Milói Vénuszt, Mona Lisát és a Szamothraké győzelme fej nélküli szárnyas nő szobrot. A Mona Lisa nem nagy, ellenben kicsi, és rettenetesen el van barikádozva, nem lehet közel menni hozzá, viszont nem tiltották a fotózását. Egy hatalmas márványfalba süllyesztették a művet, és golyóálló üveg védi. Sokat beszélgettünk Anyuékkal arról, hogy mi is ez a felhajtás körülötte, mitől van ez a festmény magasabb szintre emelve, mint a többi abban a teremben, vagy akár máshol a múzeumban. Nem jöttünk rá a titokra. Tény, hogy szép alkotás, és tény, hogy da Vinci munkája, de van-e joga bárkinek azt mondania, hogy ennek a képnek jár a golyóálló burok, de a vele szemben lévő Veronese műnek már nem. Felkeltette az érdeklődésemet a Mona Lisa rejtély, és ha találok egy jó könyvet a témában, akkor biztosan el fogom olvasni.

Gasztronómia

Beleszerettem a franciák hozzáállásába az ételeket illetően. Itt Angliában nincsen akkora kulináris kultúra, a fish&chips és különböző cookie-k (kekszek) jelenti a tipikus angol étket. Sok a készétel és a fagyasztott, nem jellemző az angolokra a nagy főzőcske, és nem is fordítanak kiemelkedő figyelmet a táplálékra, csak készüljön el gyorsan. Ezzel szemben a franciák megadják a módját a készítésnek és a fogyasztásnak is. Az ebédidő szent, némely munkahely be is zár ebéd idejére, ami nem fél óráig, hanem másfél-két órán át tart. Esznek előételt, főételt, desszertet és sajtot. A sajtok óriásiak! Vasárnap voltunk piacon, ahol bevásároltunk a délutáni piknikhez a Luxemburg kertben, és a választék egyszerűen zavarbaejtő volt. Találomra választottunk 4-5 sajtot, hozzá friss, ropogós bagettet, sült kolbászt és egy üveg francia vörösbort, és istenit ettünk utána. Mindegyik sajt kitűnő választás volt. Ami a sajtokon kívül fantasztikus - főleg egy édesszájúnak - azok a mini torták és sütemények. Már a külsejük is gyönyörű, és isteni finomak is! A szülinapomon megleptük magunkat egy-egy süteménnyel, mi Anyuval egy csokis minitortát választottunk, mesés volt! Egyszer mentünk étterembe, amit KisRita ajánlott, és nem bántuk meg. Előételnek olívabogyót szemezgettünk, majd következett a kacsasült mézes és borsos mártással, krumplival, és ha ez még nem lett volna elég, rendeltünk egy sajttálat is a végére.

Üzletek

A franciák nem hívei a bevásárlóközpontoknak, sem a szupermarketeknek, mert hiszik, hogy az igazán minőségi alapanyagokat az erre szakosodott boltokban lehet beszerezni. Sajtot a Fromagie-nél, bagettet és sütemény a pékségben, bort a borszaküzletben, csokit a márkaboltban, stb. Ettől igazán egyedi a belváros, lépten-nyomon kis üzletekbe botlottunk (főleg St-Germain környékén), és mivel ez számunkra szokatlan jelenség volt, igazi rajongással fedeztük fel őket. Külön kiemelném a Laduree-t, ami egy exkluzív cukrászda és süteménybolt, itt lehet állítólag a legjobb színes macaron-okat kapni. Kb. negyedórás sort kell kivárni a Champs Elysees-n található üzletben, de megéri, ha igazán különleges párizsi édességre vágyunk. Mi is megkóstoltuk, sőt a tesóm egy kis dobozzal kapott belőle, és otthonról úgy hírlik, hogy nagyon ízlett neki. Természetesen ha Párizsról beszélünk, akkor nem hagyhatom ki a világ legnagyobb Louis Vuitton üzletét sem, impozáns fehér épület 4-5 emelettel, ahol az erkélyek is LV mintásak.  Mondanom sem kell, hogy belül is érezhető a luxus, olyan, mint egy kiállítóterem azzal a rengeteg táskával. Én egy egészen apró fekete alkalmi táskát néztem ki diszkrét márkajelzéssel (értsd: nem LV signature mintával), ami 560 euróba került.

Elodie

Nagy örömömre hétfőn este sikerült találkoznom Elodie-val, aki anno Helsinkiben az egyik legjobb barátnőm volt. Semmit nem változott, bár azóta férjhez ment, de a bájos akcentusa és az, ahogyan kézzel-lábbal, de elmutogatja, amit akar, ugyanolyan. Több mint 3 éve nem találkoztunk, csak emaileket váltottunk, de nagyon örültünk egymásnak, és jót beszélgettünk. Azt hittem, hogy beülünk valahova, de Elodie annyira lelkesen szerette volna megmutatni Párizs turistaszemek elől eldugott kincseit, hogy az aznapi kilóméterekre még rádobtam néhányat. Annyira jó érzés, hogy ezek a helsinkis kapcsolatok azért nem hűltek ki teljesen, és örömmel tölt el, hogy tudom, hogy Európa néhány városában mindig akad majd néhány régi barát, akit felkereshetek.

Amit láttunk

Rodin Múzeum, benne a Gondolkodó, a Csók és a Pokol kapuja részletgazdag szobraival, kívül pedig egy hatalmas kert gyepszőnyeggel és gyönyörű  növényekkel. Invalidusok és annak temploma. Luxemburg-kert és a Szenátus épülete. Bastille, illetve a Bastille valamikori helye, mert ma már csak egy szobor áll a téren. St. Germain Des Pres romantikus utcái és luxusnegyede. Notre Damme. Ile de la Cite és Ile St. Louis, két kis sziget a Szajnán. Louvre, Tuilleirák kertje, obeliszk, Parlament, Champs Elysees, Arc de Triomphe. Trocadero és Eiffel-torony éjjel és nappal. Opera Garnier, Galeries Lafayette, Canal St. Martin.

Amit majd legközelebb

Orsay Múzeum, Sacre Coeur, Moulin Rouge, Montmartre, és még sokan mások. Bár a 4 napot végigsétáltuk, sajnos nem jutott idő mindenre, ezért mindenképpen vissza kell térni. Azért örültünk annak, hogy a számunkra nagyon fontos nevezetességeket sikerült megnézni. Nem utolsó sorban hatalmas élmény volt Párizsban találkozni és kikapcsolódni egy kicsit, kiszakadni a hétköznapokból. Méltón megünnepeltük a szülinapjainkat, és magasra tettük a mércét a következő évre. Ezután is hinni fogok abban, hogy élményt ajándékozni a lehető legjobb, bár bevallom, hogy a régóta áhított Shiseido parfümnek is nagyon örültem! :)