A választ ugyanúgy nem tudom, mint azt sem, hogy miért éppen Helsinki. Akkoriban azt mondtam, hogy a Csinibaba, a VIT meg a kelet-nyugat, de magam sem gondoltam komolyan, hogy egy film hatására önként elvonulok fél évre Európa egyik leghidegebb országába tanulni. Ám valami megmagyarázhatatlan erő és kíváncsiság húzott északra, és azóta is örülök, hogy engedtem a vonzásnak, és anno Finnországban kötöttem ki.
Ugyanez a helyzet Lisszabonnal. Nem tudom, hogy mikor és miért, de azt éreztem, hogy nekem oda el kell mennem. Amikor két éve Lerrivel pörögtünk a témán, addigra én már régen tudtam, hogy Lisszabon úticél lesz, csak azt nem, hogy mikor és hogyan. Lehet, hogy azért, mert a mediterrán országok többségében Portugáliát kivéve már jártam, vagy úgy éreztem, hogy ez a város egy kevéssé felfedezett területe Európának, és mint ilyen, érdekes és egzotikus. Legtöbben ugyanis Barcelonába, Rómába, Párizsba vagy éppen Londonba vágyunk, és ritkán hallok valakit, akinek következő utazása éppen ide vezetne.
A vágy tehát megvolt, de hogy is valósult meg? Az easyJet-nek köszönhetem, és a hírlevelüknek, melyet már meg sem szabad nyitnom a postaládámban, mert mindig ott kezdődik a baj: látom az akciós árakat, és a bennem lakozó nyughatatlan utazó készenlétbe lendül. Novemberben elkezdték árusítani a január-februári kedvezményes repjegyeket, és 3 várost jelöltem meg, mint lehetőséget egy kis kirándulásra: Lisszabon, Milánó és Nizza. 5 napom volt a döntésre, és pont kapóra jött, hogy megkérdeztem a portugál kolléganőmet, Carinát, hogy milyen is az idő Lisszabonban ekkortájt. Megnyugtatott, hogy jobbára kellemes tavaszi hőmérséklet és kis szerencsével napsütés várhat rám, majd másnap megkérdezte, mit szólnék, ha együtt mennénk. Ő ugyanis jó pár éve nem járt a fővárosukban, mert mindig abban a faluban tölti az idejét, ahol a családja lakik. Azt hiszem, felesleges említenem, hogy kaptam az alkalmon, hogy az útitárs kérdés ennyire gyorsan megoldódott, ráadásul anyanyelvi kísérővel, azaz ennél nagyobb szerencsém nem is lehetne.
A repjegyek tehát hamar megvoltak, én meg időközben eltöltöttem egy hétvégét Stockholmban, majd karácsonyra hazareppentem, és nagyon örültem, hogy a hideg és lehangoló januárban is lesz mit várni.
A szállásunkat az utazás előtt két héttel foglaltuk a lastminute.com-on hihetetlenül barátságos áron, így sikerült 100 font alatt megúszni a repjegy-hotel tranzakciót. Úgy döntöttünk, hogy megelégszünk egy 3*-os városközpontban található hotellel, és azt a pénzt, amit megspóroltunk a szállodán, inkább a helyszínen költjük el.
Megmondom őszintén, hogy kicsit tartottam attól, hogy jól kijövünk-e Carinával, mert mégiscsak más, hogy a munkahelyen elvagyunk, de vajon 4 nap alatt is megmarad-e a kellemes légkör? Miközben ezen filóztam, elérkezett január 27-e, és én a föld felett lebegtem a boldogságtól, hogy az oly régen dédelgetett lisszaboni álom hamarosan valóra válik...
(folyt. köv)
