És igen, megszületett az első komment!!! Remélem, lesz még sok, viszont azt is remélem, hogy nagyon drámai dolgok nem történnek majd, és maradhat optimista a hangvétel, ahogy most is.

A tegnapi nap masszív búcsúzkodással telt, de ez kellett ahhoz, hogy nyugodt szívvel hagyjam itt a kis életemet. És nem győzöm, győztem hangsúlyozni, hogy a búcsú nem örökre szól.

A legfrissebb hírek a Telepy utcából: a mai nap kihívása kétségtelenül az lesz, hogy az összes szükséges cuccot 20 kiló, bőrönd alakú tárggyá préseljem. Külön nehezítés a gyönyörű csajos szendvicssütő, mellyel megalapozhatom a kinti karrierem, a teljes őszi kollekció táskával, cipővel, sállal, kabáttal, és a drogerie markt valamint a sarki gyógyszertár kínálata. Nem baj, kell a kaland, szokták mondani.

Londonban már nagyon várnak a barátok, ez még több energiát és lelkesedést ad a kiutazáshoz. Ahogy Atis mondja, jó nagy visítás lesz ma, ha megérkezem. (Főleg, ha az ajándékba vitt Fütyülős is célba ér...Kár, hogy csak fél liter.)

Az elkövetkező napok tervei:

Péntek: laptop beüzemelés, önéletrajz pofozás, kiegészítés, csinosítás (sajnos semmi időm nem volt rá az utóbbi napokban), Monsteren állásokra jelentkezés

Hétvége: londoni városnézés (úgysem bírom ki, hogy ne ezzel kezdjem)

Egy dolog biztos: attól, hogy földrajzilag nem leszek itt, mindig a családom és a barátaim a legfontosabbak számomra. Úgyhogy szeretném, ha mindenki leküzdené az ellenszenvét az internet adotta lehetőségek iránt, és üzenne/írna/kommentálna/skype-olna/fotót/videót küldene, mert másképp az elkövetkező hetekben nem tudjuk tartani a kapcsolatot. Rajtam nem fog múlni, ez egészen biztos! Mindent tudni akarok, elérhetőségeket tudjátok!

Bízom benne, hogy sikerült illően elbúcsúznom, ma estétől vár London, legközelebb Budapesten október 11-én!