...ami sajnos nincs sok. Ipari mennyiségű állásra jelentkeztem az elmúlt napokban, és kétségbeesve várom, hogy keressenek, mert az idő egyre fogy.

Egyébként remekül érzem magam: futkározom a közeli parkban, takarítok a lakásban, főzök a "családnak", felfedezem a környéket, ahol élek, Starbucks-ban üldögélek egy forró csokival, egy "blucheese cake"-kel (= áfonyás sajtkrémtorta, amire egy Prestonnal töltött londoni nap után ragadt ez a név) és Nick Hornby könyvével, találkozom régi ismerősökkel (holnap Csucsával Camdenben), online barátkozom és társasjátékozom, szóval nincs sok gondom.

Alakul az új élet új napirenddel, új ritmusban, új szobában és remélhetőleg hamarosan egy fantasztikus új állással. Annyira szeretném!!