Tegnap éjjel sikerült az első hajnalig tartó londoni bulizást produkálni az illusztris The End nevezetű helyen.

Kalandos volt az odaút is, ugyanis először kimentem Csucsához az ötös zónába (legalább már jártam ott is - South Harrow), csaptunk egy lájtos bemelegítős házibulit whiskey kólával (pedig én aztán se nem whiskey, se nem kóla), rakott krumplival és egy szegedi barátnőjével, Marcsival. Heten laknak magyarok egy házban, nagyon hangulatos a lakás, önmagában két szintes, ami nekem egyébként is a gyengém.

Fél 11-kor vissza kellett indulnunk az egyes zónába, mert csak éjfélig tudtunk bemenni az előreváltott jegyekkel soron kívül (ha-ha, gondoltuk mi). 18 megállót mentünk a Piccadilly metrón kb. 40 percig, és 23:40-kor szálltunk ki a megfelelő metrómegállónál. Igen ám, de mint kiderült, egyikünk sem nézte meg a pontos címet (bravó). Kerengtünk egy keveset, majd megpróbáltunk taxit fogni olyan Szex és New Yorkosan (amit otthon csak nagyon ritkán csinál az ember, pl. Holdudvarból hazafelé egy romantikus nyári éjszakán), persze mind foglalt volt, az időnk meg egyre fogyott. Végül az út másik oldalán leintettünk egy üres autót, ami elvitt minket a 200 méterrel arrébb lévő helyre 4 fontért. Az a baj, hogy esélytelenek lettünk volna magunk megtalálni.

Kiszállva a taxiból megpillantottuk a sort...Kb. 150-en a "még nincs jegyünk" sorban, 40-en a "van előre vásárolt E-ticketünk" sorban. Sebaj, legalább a jobbikba kerültünk, és nem panaszkodom, mert negyed óra után bejutottunk. Előttünk pont találtak valakinél drogot, nem cifrázták túl, bezacskózták, és a lány meg mehetett be, immár cucc nélkül. Kíváncsi vagyok, mi lehet a buli után ezekkel az elcsaklizott drogokkal.

Kb. fél óráig tartott, mire felocsúdtam, hogy igen, itt vagyok London közepén az Endben, és mennyit hallottam erről a helyről, és hű meg ha! Aztán csak simán élveztem a zenét meg vártam Zabielát. Előtte játszott KOS és egy Nic nevű srác, ez utóbbi néha elég monoton volt, és a közepénél kiderítettük, hogy Zabi fél 4-től kezd. Hogy is mondjam, nem vagyok nyugdíjas, de jobban esett volna, ha egy picit előbbre rakják.

Fél 4-ig szeleteltünk Nic muzsikájára, majd megérkezett Ő (James Zabiela), és nagyon jót alkotott. A zenéi változatosak voltak, mert mindenféle zörej van bennük (laikus vagyok, tudom, és zenéről írni...na, mindegy), és nagyon jól keverte a nyugisabb és tombolósabb részeket. Összességében tetszett, csak a vége felé már kezdtek vadállattá válni az emberek, sokan nem voltak képben, de állítólag ezt meg kell szokni itt Londonban.

A buli egyébként ez volt: www.endclub.com/node/47394 . Azóta már kinéztem egy Andy C és egy Layo & Bushwacka! bulit, amit feltétlenül meg kell nézni ugyanitt.

Hajnal 5-re értem haza, viszonylag simán egy éjszakai busszal (ezért jó a belvároshoz közel lakni, jól gondolták Daniék!), bár amíg a megállóját megtaláltam, bejártam a fél környéket, és minden éjszakai megállót. De most már legalább tudom, hogy legközelebb merre induljak.

Vitathatatlan élmény volt ez is. És élményből van itt bőven, ezért szeretem egyre jobban ezt az új életet!