A jókedvem és a lelkesedésem töretlen tegnap óta, és nem győzöm megköszönni a sok hozzámszólást, kommentálást, gratulációt, nagyon örülök Nektek!!

A mai nap ismét egy jó futással kezdődött, aztán mentem a második hoteles interjúra Chelsea-be, ami nagyon elit és sznob környék, de ilyet is látni kell Londonban. 2-re mentem, és a pasi azt kérte, hogy álljak meg a hotel előtt, mert bizalmasan kell kezelni az interjút. Oké, mondom, bár fura volt. Kettő után pár perccel előkerestem a számát, és felhívtam, mire közölte, hogy ő 3-ra emlékezett, és most egy meetingen van. Kérdeztem, hogy megvárjam-e, erre volt képe azt válaszolni, hogy tegyük át inkább hétfőre. Mondom neki, hogy ember, itt állok a hoteled előtt, most komolyan szórakozol? Azt válszolta, hogy sorry, valami közbejött, de valahogy hiányzott a hangjából az őszinte megbánás. Abban maradtunk, hogy akkor ez az interjú kettőnk között már sosem fog létrejönni. Pofátlan alak!

Na, sebaj, ha már ott voltam, gondoltam, beugrom a Barclays-be a közelben, folyószámlát nyitni. Sajnos udvariasan kitessékeltek, mert nem vittem semmi papírt, amivel a lakcímemet igazolhatnám. Nem értik itt az emberek, hogy három hét itt tartózkodás alatt nem tudok nevemre érkező közüzemi számlát produkálni.

Még mindig lelkes voltam, és elmetróztam Camden Town-ig, mert volt egy megérzésem. Ott aztán minden náció megfordul, és nem vagyok én abban biztos, hogy mindnek van közüzemi számlája. Ha az ottani Barclays-ben nem nyitnak nekem számlát, akkor tényleg sehol. És csodák csodájára egy nagyon helyes lányhoz kerültem, aki készségesen segített, és röpke egy óra után megvolt a folyószámlámlám, a megtakarítási számlám (mert ilyen is lesz, én kérem megtakarítani jöttem!), a kártya érkezik jövő héten, szóval minden pöpecül ment.

És itt még nincs vége: 6 előtt pár perccel felhívtam próba-szerencse alapon a job centert (=munkaügyi központ), hogy időpontot kérjek a National Insurance (=TB) számom igényléséhez. Ez az, amire 3-4 hetet kell várni általában...én jövő péntekre kaptam időpontot, köszi! Azt hiszem, ma jó szériám volt. Sőt, egész héten! Alakulnak a dolgok szépen, ahogy annak lennie kell.

Tegnap az Oxford Streeten szembejött velem egy Dorothy Perkins bolt, ahol éppen Cosmopolitan este volt, minden kedvezményes áron, és pezsgőztették a nőket, gondoltam, csak benézek! (Nem az ingyen pia miatt, nem vagyok én olyan fajta!) És miután megnéztem minden ruhát, boldogan glasszáltam London legnagyobb bevásárlóutcáján egy pohár pezsgővel.

Vannak tökéletes pillanatok az életben! :))