Nos, most, hogy munka már van, eljött a következő projekt ideje: kell valaki, akivel eltölthetem a szabadidőmet. A barátaim messze vannak, én meg nem akarom a 3 napos szabadságokat egyedül tölteni, ez ennyire egyszerű! Sosem tekintettem a pasizásra projektként, valami olyanként, amit el kell intézni, hogy meglegyen, de most ez a helyzet, és a hozzáállásom még nekem is új.

Sajnos bebizonyosodott, hogy a távkapcsolat nem működik, ez egyrészről szomorú, másrészről számomra egyelőre érthetetlen, de továbbléptem.

Szóval az izgalmasabb rész az internetes ismerkedés, amire egy hete szántam rá magam, amikor az első szembejövő ingyenes portálra beregisztráltam (van olyan, aminél havi 20 fontot kell fizetni, na ne!). Csináltam valami gyenge profilt, egy sor bemutatkozó szöveget sem írtam, viszont feltettem két tűrhető képet. Ezek után órákig csak figyeltem, hogy mi történik, és kapkodtam a fejem. X megnézte a profilodat, Y rád kacsintott, Z csetelni akar veled, stb.

Amikor egy picit leléptem az oldalról, 66 e-mail várt a yahoo-n ezekről a történésekről, és ekkor úgy döntöttem, ide kell egy stratégia, mert nem érdemes ész nélkül beleugrani a közepébe.

Tehát, mivel úgy veszem észre, hogy az oldalon pasikból túlkínálat van, és a másik nem nem fél a kezdeményezéstől, így a következő tervet dolgoztam ki:

• Csak azokat nézem meg, akik rámkacsintottak (rámnyomták a 'wink' gombot), mert azoknál már a képem alapján már jó pozícióból indulok.
• Ezek közül kiválasztom, hogy melyik tetszik, és vissza-winkelem.
• Papírforma szerint ilyenkor jön az üzenet, és beindul az e-mailezés.
• Kb. 4-5 e-mail után döntök a jelölt sorsáról, mert ha nem tetszik a stílusa, vagy valami bajom van vele, akkor nem írok többet. Ilyenből van több.
• Aki túljut ezen a fázison, annál már elgondolkodom azon, hogy lehet, hogy személyesen is meg kellene nézni magamnak. De ez még tettekben nem manifesztálódott, majd ha visszajövök otthonról.

Sok üzenetet kapok egyébként, és sajnos csúnya dolog, de megnézem az illető képét, és azonnal döntök, ha nem tetszik, nincs válasz. De ez csak azért van, mert megtehetem, hiszen van a tarsolyban több igazán ígéretes pályázó is. Az önbizalmamról annyit, hogy általában a kacsintások visszanézésekor el sem hiszem, hogy némelyik jó pasinak én tetszhetem. No comment.

Az elején még gondoltam, hogy idővel megcsinálom a profilom, de rájöttem, hogy teljesen felesleges. Egy jó kép kérdése az egész, és ugranak az ember lányára a férfiak. Persze be kellett állítanom, hogy milyen pasi kell nekem, hát mondanom sem kell, hogy az oldal nem szűri meg, hogy olyat ne engedjen a közelembe, aki nem felel meg a kritériumoknak, így kaptam pl. egy 41 éves krapektól levelet: "Akarsz randizni? Ki tudom fizetni." Köszi. De tele van a postaládám pakisztáni, indiai és afrikai versenyzőkkel is.

Néha, ha éppen ráérek a hotelben, akkor elkezdem szortírozni a leveleket, hogy melyikre fogok válaszolni, ha lesz több időm, a többit törlöm. Rájöttem, hogy nem veszem eléggé komolyan a dolgot, és kevés időt szánok a párkeresésre, úgyhogy össze kell kapnom magam, hiszen nem rám várnak ők sem.

Taktikusan már amint belépek az oldalra, beállítom magam nem elérhetőre, mert egyébként bombáznának a kacsintásokkal meg a cset felhívásokkal. Ez utóbbi nem is jöhet szóba, mert vadidegenekkel nem fogok leállni dumcsizni. E-mail címet, telefonszámot, teljes nevet sem adok ki, próbálom azért okosan.

A fejleményekről pedig majd itt beszámolok. Most van néhány fiú, akivel már találkoznék, de majd meglátjuk, hogy alakul, ha visszajöttem. Vagyok annyira elszánt, hogy valakit csak azért is összeszedek.

:)))