Az előző poszt tegnap született, csak valamiért nem tudtam publikálni, úgyhogy csak most tettem közkinccsé.

Ott tartottunk, hogy tegnap visszarepültem Londonba, és hála az égnek beszélgetős útitársaim voltak a repülőn: egy 21 éves srác, aki építészmérnöknek tanul, és egy marketinges csaj, akivel egyből kibeszéltük a szakmát, így hamar eltelt az út.

Jó volt úgy megérkezni, hogy pontosan tudtam, hova és mivel megyek, a C11-es busz egészen a házig hozott, és Ági nagyon örült nekem (bár csak vasárnapra vártak). A szobámban (akarom mondani, Dainnel közös szobánkban) már várt a gyönyörűséges Yumi szaténruha, ami kicsit késve, de csak megérkezett.

Ágival elkezdtünk inni a nagy ijedségre (nem vagyok egyébként ilyen, de ez most kellett), meg dumálni, aztán megérkezett Attis, aki szintén meglepődött azon, hogy a vártnál 2 nappal korábban jöttem. Összedobtunk egy gyors vacsit és beszélgettünk. Kicsit olyan érzés volt, hogy hazatértem, de persze nem úgy, mint haza-haza.

Aludtam egy nagyot, ma lustálkodtam, kipakoltam, végre van annyi ruhám, amennyiből már változatosan tudok öltözködni, és van még egy csomó olyan cuccom, ami nélkül el lehet ugyan éldegélni, de jobb, ha van. Kicsit átrendeztem a szobát, hogy nagyobb legyen a helyem, tehát kezdek felkészülni az itteni életre, bár még annyira nem érzem a lelkesedést. Kétségtelenül jobb, mint amire számítottam, de nem az igazi.

Kicsit összekavart ez a pár nap otthon: most hol is vagyok, hol a kis életem, hogyan bonyolódnak a kis kapcsolataim, stb. Ha Londonban vagyok, akkor máshogy része az életemnek a családom, az otthoni barátok, majd hazamegyek, és minden olyan, mint normálisan, de csak 6 napig, mert utána újra át kell állnom London üzemmódba. Könnyed identitászavarban szenvedek mostanában.

De ez el fog múlni, és kezdődnek a 3 napos hotel időszakok a 3 napos szabadsággal utána, novembertől újra álláskeresés, újabb kalandok, hogy bejussak egy irodába. Vannak terveim az elkövetkező hónapokra, valószínűleg ezek fognak túllendíteni a kezdeti nehézségeken. Pillanatnyilag a legnagyobb vágyam, hogy még idén elutazzak Brüsszelbe egy 3 napos off alatt! Emellett van még ezernyi pici is, hogy ne unatkozzak egy percet sem.

Tegnap amikor leszálltam, és bekapcsoltam az angol telefonom, a következő üdvözlő üzenet fogadott: I heart London! És ez nem véletlen, úgyhogy ideje lélekben is visszatérni.