Eltelt az első munkanap a négyből, még kitartok, és nem nyűgösködöm, mert sok van előttem. Viszont még életemben nem örültem ennyire annak, hogy órát állítunk: minden különösebb erőfeszítés nélkül 1 órával többet aludhatok most éjjel, éljen!

Sajnálom szegény srácokat, köztük kedvencemet, akinek ezt a 13 órát végig kell dolgoznia, de örülök, hogy ezúttal a szerencsésebbek táborát gyarapítom.

Ezen kívül kisírtam, hogy a negyedik napomon csak 8-ra menjek, így akkor is lesz egy óra plusszom (amit lehet, azt én kisírom a hotelben magamnak, élelmeseké a világ).

Rájöttem, hogy igazából nagyon egyszerű nő vagyok, ha ki tudom aludni magam, akkor máris szebbnek látom a világot.

Most viszont fekszem is, de előtte jól visszaállítom az órát, és tyű, de jó lesz, majdnem 9 órám van felkelésig!