Most elmesélem, hogyan talált meg Londonban is a kamera. Gyanútlanul indult a mai második nap a hotelben, amikor megláttam egy nagyon vékony, feltűnően viselkedő lányt a lobbyban. Majd jött egy másik; röhögés, hajdobálás, visítás, stb. Még kérdeztem is a kollégáktól, hogy mi van itt, modell casting?

Kiderült, hogy nem járok messze az igazságtól, mert az ír televízióban most fut a "Ki lesz az év topmodellje?" verseny, és az anorexiás lányokat éppen Londonba sodorta a szerencse. Kisvártatva felállt a stáb, és elkezdték filmezni a tegnap történteket: megérkezés a hotelbe taxival, vonulás az előtérben, majd megkérték Laurát, hogy csináljon úgy, mintha be kellene őket csekkolni. Laura azonnal rám hárította a feladatot, mert nem barátkozik a kamerával, úgyhogy az a megtiszteltetés ért, hogy a visító lányokat becsekkolhattam a hotelbe (persze minden mű volt, mert már tegnap megtörtént mindez, de akkor valószínűleg nem volt rajtuk smink meg a 15 centi magas sarok sem).

Kicsit pánikoltam, amikor kiderült, hogy a beszédem is hallatszódni fog, azért kamera előtt még nem szerepelnék az angolommal, de végül megdicsért a stáb, és nem is kellett többször felvenni. Úgyhogy "benne leszek a tévében"!

Ezen kívül a mai nap tetőpontja az volt, hogy egy idős hölgy 20 font borravalót adott az egész személyzetnek, és délután ebből megvacsoráztunk a back office-ban. Kimentek a srácok, és vettek bagettet, sajtkrémet, sonkát, szalámit, pudingot, üdítőt, szóval lakoma volt. Ez a társaság még mindig elsőosztályú. Rengeteget nevettünk ma is, Paolo, a concierge, hatalmas forma, nem tud poénok nélkül megszólalni! De a lányok, akikkel ma voltam, szintén nagyon jó fejek (Alessandra és Laura). Holnap már kevésbé lesz vidám az élet, mert bent lesz az összes hoteles, és nem fogunk így lazulni.

Várom már, hogy vége legyen ennek a négyes szeánsznak!