Ez a nap nem volt piskóta eddig sem, és hol van még a vége?!

Hogy az elején kezdjem, tegnap megérett bennem az elhatározás, hogy a helyzet tarthatatlan, és mihamarabb el szeretnék költözni egy másik lakásban, ahol a magam ura lehetek. Hiába barátkozom a szoba osztozás gondolatával, egyre inkább érzem, hogy nem fog menni, Dani meg hamarosan érkezik vissza Londonba. Így a lakáskérdés ismét prioritássá vált, már nem tudom, hogy ez vagy az új munka a fontosabb.

Tegnap megünnepeltük Attis szülinapját, a körülmények miatt a részemről mérsékeltebb volt a hangulat, de alapjában azért jól sikerült.

Úgy néztem a mostani 3 szabadnapnak elébe, hogy végre mindenre lesz időm, folytatom a keresgélést minden fronton, nagyokat pihenek, stb. Erre mondják, hogy ember tervez, isten, vagy nevezzük inkább sorsnak, meg végez. Ugyanis reggel meghalt a net, és többszöri újraélesztés után sem tudtam leheletet csiholni belé. Ez az én internetre alapuló életemben hatalmas veszteséget jelentett.

Első ötletként vezérelve a sarki Starbucksba ültem be, és a szezonális Dark Cherry Mocha mellé egy óra internetet is vásároltam 5 fontért. Így tudtam kicsit beszélni Anyuval, megírni pár életbevágó e-mailt, és az utolsó percekben ránézni a mai lakáskínálatra. Aztán a gép leállt, ugyanis bár kábelt vittem, de az angol elosztót nem, így esélyem sem volt áram alá helyezni.

Hazafelé a kávézóból sikerült bőrig áznom, pedig kb. 50 méter az út, és persze net még mindig sehol. Ki sem volt kedvem dugni az orrom a lakásból egész nap ezek után, úgyhogy mostam, DVD-ztem (Szex és New York, a megunhatatlan), majd elmentem a jógaórára. Háromnegyed órával előbb érkeztem, mint a kezdés, és a recepción azt mondták, hogy nem ígérik, hogy bejutok, mert előttem négyen vannak várólistán. A jógaórára.

A maradék időben beültem a könyvtárba, ahol lehet 1 órát ingyen netezni, éppen annyira volt elég az idő, hogy ismét megírjak néhány életbevágó e-mailt, majd az esélytelenek nyugalmával mentem vissza, de végül csak sikerült bejutni az órára, és nagyon jót tett.

Az idegeim teljesen feszültek, gyomoridegem van az elmúlt napok történéseitől, a hotel iránti kezdődő herótomtól, és ez az egy óra relaxálás, semmi megerőltetés, csak finom mozgások és nyújtás, nagyon jót tett.

Mire visszatértem a lakásba, hopp, megérkezett az internet is (lehet, hogy a durva eső miatt volt ez a kis kóma), úgyhogy ismét komfortosan érzem magam. Némileg át kell alakítani a terveimet az elkövetkező két napra, de sebaj, csak jöjjön össze valami hely 3 héten belül, ahol berendezkedhetem a következő hónapokra.

Sok minden tornyosul elém, néha úgy érzem, hogy túl sok is, de igyekszem nem feladni, mert még korai lenne. Még van erőm küzdeni egy kicsit azért, hogy elérjem azt, amiért idejöttem. De a jókedvtől és a vidámságtól most azért messze vagyok!