Party

Végre lehúztam az utolsó előtti 3 napos hotel "hetet", majd 7-től 8-ig Kedvenccel évődtem egy keveset, aztán otthagytam az éjszakai műszakban, átváltoztam nővé, és csatlakoztam a többiekhez a közeli pubban. Az a jó, hogy a pub, ahova 1 italra benéz a hotel apraja-nagyja, az utcánkban van, 1 perc séta, garantáltan központi hely, és nincs mentség, ha kihagyod! Szóval pubban kis iszogatás, és szomorúan konstantáltam, hogy a mostani szívemcsücske nem jön velünk bulizni, de én azért a többiekkel elmentem.

A bulihely neve Walkabout, van belőle néhány Londonban, mindig megörültem, amikor megláttam egy Walkaboutot: biztos ide járnak a többiek. Tegnap a Shaftesbury Avenue-n található létesítményben kötöttünk ki. Mint megtudtam ez a Walkabout igazi olvasztótengely, ide járnak a külföldi cserediákok (ergo csupa fiatal), és hétfőn nagyon olcsó a szesz (1 font volt a legtöbb sör, és a vodka-red bull is csak 1.50, vétek kihagyni). Maga az épület valaha templom lehetett hatalmas kupolával, és karzattal, otthon nem is tudnék ehhez hasonló helyet mondani, de nagyon hangulatos volt. Ami már kevésbé tetszett, az a hihetetlen tömeg, valaki mindig megrúgott/belémkönyökölt/végigtaperolt/leöntött. A társaság ismerkedési kultúrája alulmúlta az E-Klub tinidiszkóját (ahol volt szerencsém szocializálódni): belebámul a fejembe 2 centiről, majd amikor átnézek rajta, nyomatékképpen azt a testrészemet fogja meg, amelyik a legközelebb esik a kezéhez. Bámulatos! Két probléma volt (minimum): a 90% alig volt 20 éven felüli, és ezt tetézve még mindenki annyira alacsony volt, hogy kimagaslottam a tánctér közepén (oké, megplusszolva az új csizmával).

A zene nagyon tetszett, 2000-es évek elejei slágerek, vegyes rockos-house-Faithless-mai zenék. Csak amikor felment a pumpa a tömegnyomortól, akkor csendben leléptem. Sétáltam egy nagyot a Trafalgar-ig, és sikeresen megtaláltam a legendás éjszakai buszt, amivel az Endből is hazaértem. Nem volt sok Dom Perignon, úgyhogy nem volt necces a hazaút.

Ma reggel meg felébredve nyújtóztam egy nagyot, és...

Zsu nyomorék lett

Valami kegyetlenül becsípődött a hátamban, és azóta sem tudok rendesen mozogni. Borzasztó érzés! Praktikusan nem tudok lehajolni, fejet elfordítani, kihúzni magam. Tisztára mintha hendikeppes lennék. Írtam is Szívemszottynak, hogy ezentúl a mozgássérült mosdót szeretném használni.

Az a jó az egészben, hogy rengeteg dolgom lenne, még mindig nem komplett a karácsonyi lista, hiányzik pár ajándék a boldogsághoz, de ma mindössze arra voltam képes, hogy a környéken busszal végigglasszáljak, vegyek némi élelmet (a 3 napos hoteles vakáció végére sosem marad semmi), meg 1-2 apróságot. Így holnapra marad az oroszlánrésze, ha addigra nem leszek béna!

Kétfogásos...

...menüt készítettem, mert találtam a környéken egy boltot, ahol lehet néha túrót kapni, és ma lehetett, úgyhogy túrógombóc volt a menü, meg egy kis tojásleves, amit először elsóztam, de sikeresen korrigáltam (nem, ez még nem lehet szerelem!). Rájöttem, hogy prímán tudok 3 napra főzni, még akkor is, ha nem így akarom. Amióta csak magamra főzök, mindig 3 napig eszem ugyanazt, és most sem lesz ez másként, bár Dius kap holnap néhány gombócot (gondolom, ma este már csak nem olvassa el!), ám így is marad bőven.

Internetfüggősség

Ha jól számolom, fél 6-kor kapcsoltam be a gépet, és mindjárt fél 9. Ez azt jelenti, hogy 3 órát simán a gép előtt ültem, és gyakorlatilag csak a leveleimre válaszolgattam, de nem értem a végére, illetve a barátokkal cseteltem. Ilyenkor van végre időm mindenkivel beszélgetni normálisan, és nem csak 2 szóban, mint a hoteles napokon. Már nagyon várom a személyes találkozókat, ez a kevesebb mint 6 nap végtelen hosszúnak tűnik.

Emigránsok

Tegnap egy érdekes beszélgetésbe keveredtem 2 magyar lánnyal a hotelből, Dórával és Renátával. Amióta kint vagyok, azóta érdekel, hogy miért hagyják el az emberek a hazájukat, és jönnek Londonba. A legtöbbjüknek otthon vagy nem volt normális munkája, vagy a munkájával nem tudott eleget keresni, és itt "megszedi magát", vagy nincs végzettsége, és itt elpincérkedik, vagy az otthoni élete egyszerűen tönkrement, és nem volt miért maradnia.

Én egyik kategóriába sem tartozom. Én már az elején tudtam, hogy nem örökre jövök ki, hanem átmenetileg, mert szeretnék máshol élni, mint Budapesten, szeretnék új élményeket, ki akarom próbálni magam külföldön, de mindezt azért, hogy ha hazamegyek, akkor több legyek az otthoni életemben.

A lányok azt mondták, hogy ha egyszer elhagyod a hazádat, ott követed el a legnagyobb hibát, és onnantól kezdve már sehol nem leszel otthon. Renáta most hazamegy néhány hétre, de nem tudja elképzelni, hogy visszaszocializálódjon, mindent idegennek érez, még mielőtt leszállna a gépe Budapesten. Azt mondták, hogy még nem töltöttem el elég időt itt, és meglátom, hogy a régi barátok elkopnak, és lesznek helyettük újak.

Én pontosan tudom, hogy az otthonom a Telepy utcában van, a barátaim ugyanott, ahol fél éve voltak, és lehet, hogy lesznek itt is erős kapcsok, de ami otthon az enyém, azt már sosem mínuszolja semmi. És lehet, hogy most éppen földrajzilag nem ott vagyok, de azért töltök el órákat levélírással, msn-nel, wiw-vel és egyéb netes kommunikációs eszközökkel, mert nem akarom az otthoni életemet egy picit sem elhanyagolni, hiszen tudom, hogy ott van a helyem. Imádom Londont, és örülök, hogy idejöttem, de haza fogok menni.

Nem csak 8 napra.