Elmondhatom, hogy legalább olyan remekül sikerült a nap második fele, mint az első.

- Számtalanszor estem majdnem hasra a jeges úton a magassarkú csizmában, mert jól akartam kinézni, ha már egyszer a városba megyek.

- Nem vettem semmit, mert minden cuccban úgy festettem, mint egy nagymama. Hiába akartam pedig nagyon sok pénzt kiadni érte.

- A Sainsbury's-ben este 7-kor már nincs kenyér/bagett/zsemle, így holnap reggelre semmi kajám nincs.

- Az elmúlt 3 nap úgy eltelt, hogy szinte ki sem mozdultam, kultúrális program pedig egy sem akadt.

- Megtapasztaltam a tömegközlekedés sötét oldalát, az hagyján, hogy álltam a buszon hazafelé (pedig sosem szoktam), de egy babakocsi fúródott a szeméremcsontomba, majd hosszas kimozdulás után a combomba.

- Timi is aggódik az utazásaink és a közelgő újabb havazás miatt, és én is kezdek. A szállásunkat Dublinban már nem lehet lemondani úgy, hogy ne kelljen fizetnünk.

- Nem tudtam ma pénzt váltani sem.

- Most meg mosok. Komolyan.

- Holnap megint megyek arra a helyre, amit már nem is mondok ki, úgyis mindenki tudja, hogy mire gondolok. Remek lesz. Igazán.

- És nem tudom, hogy mit vegyek fel holnap a színházba, mert az száz, hogy nem fogok 25 perc alatt végigmenni hajnalban az 5 perces úton magassarkúban.