Március elseje óta hivatalosan nincs munkám, így új időszámítás kezdődött a londoni életemben. Az első fél éves itteni időszakot lezártam a hotellel együtt, megünnepeltem Anyuék kijövetelével, és készen állok a következő - egyelőre még bizonytalan - hetekre/hónapokra/újabb fél évre.

Keddden szusszanásképpen minimálisan átrendeztem a kuckót (új élet, új környezet), rendet csináltam a "kamrában", kidobáltam a megromlott kajákat a hűtőből, mostam, takarítottam, főztem, pihentem, elolvastam a felgyülemlett e-maileket és a régen látott blogokat.

Magam számára is teljesen hihetetlen, hogy mennyire jól érzem magam! Amíg volt munkám, addig persze stresszeltem, hogy mi lesz ezután (lehet, hogy pont azért, mert volt munkám, pontosabban az volt, ami), most meg, hogy nincs még kilátásban sem semmi, nyugodt vagyok, reményteli és pozitív. Ki érti ezt? Érzem, hogy a március az én hónapom, és érzem, hogy hónap végére kell, hogy legyen új melóm!

Addig meg mit lehet tenni? Koncentrált támadást mérek az álláspiacra, egyszerre több fronton próbálkozva, közben meg programozok ide-oda, és elvagyok. Úgy állapodtam meg magammal, hogy fél napot mindig rászánok az álláskeresés/jelentkezés procedúrára, a maradék fél napban pedig SHOWTIME! A "valamit valamiért" elv azonban most is működik, összébb kell húzni a nadrágszíjat meg az igényeket, cserébe viszont temérdek időm van! Végre jut idő találkozni mindenkivel, olvasni, írni, tájékozódni, angolozni, főzőcskézni, megnézni az ingyenes illetve olcsóbb kiállításokat, egyszóval, nem olyan rossz ez!

Megkaptam az utolsó fizupapírt a hoteltől, valamint a P45-ös papírt, ami a következő munkahely miatt fontos. Összevetettem az itteni APEH-től kapott papírral, és láttam, hogy nem stimmel valami, szóval ki kell nyomoznom, mert szerintem több adót vontak le, mint kellett volna. Ahogy az APEH leveléből kiveszem, egyáltalán nem kellett volna adót fizetnem, ebben a hónapban mégis levontak. Sebaj, mellékállásban adószakértő vagyok, és a szakterületem a UK adózás, vissza fogom én reklamálni azt a 71,80 fontot. Az is pénz! Meg az a 4 penny is, amit tegnap az utcán találtam elszórva. Ezért vagyok én pozitív, hiszen az üzlet beindult! :)

Tegnap egyébként Attissal találkoztam, sétáltunk a Regent's Parkba, majd beültünk egy Cafe Neroba (gyűlnek a pecsétek, nemsokára jó vagyok ott egy ingyen italra), majd a Westfieldbe mentem Katával. Koktéloztunk egyet, és vicces volt, mert ő egy Sex on the Beach-et kért, én meg egy Screaming Orgasm-t, és ezt a béna kiszolgálók kábé négyszer ismételtették el velünk, és pár perc múlva szinte az egész bevásárlóközpont tudta, hogy mit rendeltünk. Nem baj, vállaltuk!

Azért várom már, hogy legyen új állásom, van egy csomó tervem! Többek között az, hogy a Waitrose-ban fogok ételt venni, mert a Sainsbury-s hústermékekből szinte mindent kipróbáltam, és egyik rosszabb, mint a másik. Aztán elhatároztam, hogy ha lesz új melóm, akkor nem fogok buszbérlettel szórakozni, és a TFL-t tendereztetni, hogy hogy lehet A-ból B-be csak busszal 9 átszállással 3 óra alatt eljutni, hanem szépen veszek majd Travel Cardot.

Ezen kívül megveszem a Zarában kinézett mindhárom pár cipőt, mert akkor megtehetem majd! És van új úticélom is: Lisszabon, ahova szeretnék nyár elején elmenni pár napra, és az új meló új fizetéséből lízingelek hozzá egy pasit is, mert egyedül azért nem olyan izgalmas. Bár Attis azt mondta, hogy lehet elég lenne csak megkérni valakit, hogy tartson velem. Nos, ez is megfontolandó!