A címben szereplő két mondat minden nyelvet tanulni szándékozó második heti leckéjében előfordul, egyben utal a hagyományos női-férfi szerepekre, aminek nem vagyok feltétlenül híve, de vannak olyan napok, amikor bizony muszáj háziasszonynak lenni.

Ilyenkor fordul elő, hogy anya - életében először talán - odaégeti a rizst (?), amit azóta sem ért, mert ha valamit, rizst főzni nagyon tud.

Aztán úgy volt, hogy anya utánaszámolt, de csak csendben, hogy most volt az a hétvége, amikor neki kellett volna takarítania a lakásban. Eszébe jutott, hogyne, de inkább az, hogy mennyire jó lenne, ha ezt most ezzel a lendülettel elfelejtenénk. De a szemfüles lakótársak nem felejtenek, és anya hiába próbál karrierista lenni, és a munkakeresésre koncentrálni, hallja, hogy a konyhában arról megy a társalgás, hogy vajon ki a soros ezen a héten. Nem nehéz azért kiszámolni, mert ha Ágika tudja, hogy ő volt múlt héten, Éva is emlékszik, hogy ő meg előtte nyalta fel a lakást, akkor túl sok remény nincs megúszni.

És akkor Ágika megkérdezi a frissen odakozmált rizs felett, hogy akarsz takarítani? Oh, hát hogyne, válaszolja anya, minden vágya egy jó kis takarítás. Közben meg a háta közepére sem kívánja, mert ma pont nem az a nap volt, amikor rájött volna a pucolhatnék (ami egyébként háromhavonta következik be).

Anyáról tudja a közvetlen környezete, hogy mi a véleménye a takarításról: rá kell bízni az arra szakosodott személyre, aki ért hozzá. Mert neki nincs érzéke az egészhez. Ráadásul allergiás a bőre a tisztítószerekre. Vagy ha nem is allergiás, jót nem tesz, az biztos! Szóval anya már rég elhatározta, hogy előbb kap kulcsot a takarítónő a még egyelőre csak a jövőben létező lakásához, mint bármelyik férfi.

Na, de ha az ember munkanélküli, akkor nem csak, hogy a majdani lakásról, de a takkernéniről is csak álmodhat, így anya sóhajtva felvette a gumikesztyűt, hogy végigsúrolja a lakást a megállapodás szerint. Kád, mosdókagyló, WC (!), tűzhely, porszívó, és felmosás. Közben azon morfondírozott, hogy végülis 3 hetente belefér. Az egész nem több mint 1 óra, ha az ember lánya nem megy bele túlságosan a részletekbe.

Szerencsére anya nem az a fajta, aki belemegy.