Bár a Fabricius könyvről akartam ma írni, mégis inkább önvallok így vasárnap este. Nem volt egy szívderítő hetem.

Folyamatos összetűzésben vagyok Malee-val, aki már odáig merészkedett, hogy bepanaszolt Darinkánál, aki hét elején raportra hívott, hogy átbeszéljük a hozzáállásomat. Remek volt. Őszintén szólva minden nap megvívom a kis csatáimat, és nem engedek jottányit sem az igazamból. Látszólag követem, amit kérnek tőlem, de belül folyamatosan lázadok. Ma vagyok két hónapja ezen a helyen, és még maximum 4-et szeretnék maradni, hogy meglegyen az áhított fél év tapasztalat ebben a pozícióban. Keseredni nem keseredek, próbálom pozitívan látni az egészet, hogy ilyen szánalmas emberek között kell dolgoznom, de néhány nap alatt minden lelkesedésem letört ezzel a hellyel kapcsolatban. Ha eladunk minden szobát drágáért, az sem érdekel, ha nem adunk, az még kevésbé. Totálisan érdektelenné váltam, arra ügyelek pusztán, hogy a munkám rendesen, becsületesen el legyen végezve.

Itt volt ez a metrósztrájk is, ami kiakasztott, de ez csak átmeneti probléma volt, vége, bár ahogy ED is írta, már fenyegetnek a következővel, miközben a TFL meg közleményekben köszöni meg a londoniaknak, hogy nem omlott össze a város a két nap alatt. Nos, igen, összeomlás nem volt, csak éppen hajnalban keltem, hogy beérjek a hotelbe.

A sztrájk idején realizálódott bennem, hogy mennyire messze lakom a várostól (és hogy mennyire gyors az itteni metró), úgyhogy egyre jobban érik a gondolat, hogy közelebb kell költözni észak vagy nyugat irányban. Augusztusban eljön ennek is az ideje, mert lejár a lakásunk szerződése. Egyelőre nem tudjuk, hogy Petivel meg Ágikával hármasban költözünk, vagy én egyedül valahova, csak maga a tény biztos, hogy el innen.

A hétvégén gyönyörű idő voltm hatalmas napsütés, és végre kicsit jutalmaztam magam: vettem néhány új göncöt tegnap (imádom az XX by Mexx cuccokat!), végre kikódoltattam a fantasztikus telefonom (így 9 hónap után éppen ideje volt!), és végre a Barcelona csörög, ha hívnak. A mobilos sráccal nagyon jó alkut kötöttem, 15 pénz helyett 5-ért megcsinálta, plusz átmásolta a névjegyzékemet is egyik telefonból a másikba. Mindennek az volt az ára, hogy az ő telefonszáma is bekerült a készülékbe, de ahogy a művelt angol mondja: "Never mind".

Aztán este meg randiztam egyet, de ez minden, amit erről el tudok mondani, folytatás nem valószínű. Ma meg Monikánál napoztam, és palacsintát ettünk, végre egy kis semmittevés. Holnap meg már megint kezdődik egy hét munka. Nem baj, azzal vigasztalom magam, hogy csütörtökön Barabás Lőrinc koncert Cadik vendégszereplésével és Mózes vizuáljával, szombaton meg megyünk a srácokkal valami durva house party-ba. Már nagyon várom, mivel elhatároztam, hogy minden második hétvégén bulizni fogok, ami eddig erősen kimaradt. Most egyébként azon filózom, hogy elmenjek-e július 4-5-én a Wireless 2009 fesztiválra a Hyde Parkba, ha már a Hegyalja idén kimarad (fáj is a szívem érte).

A hét sokkoló híre egyébként Ronaldo átigazolása volt a Manchester UTD-ból a Real Madridba 80 millió fontért, amit az érintett Los Angelesben a Beverley Hills-en ünnepelt Paris Hiltonnal, akivel állítólag utána nagy sms-ezés folyt. A következő szalagcímek születtek: Ronaldo's night in Hilton, Ronaldo spent the second night in Paris. Eddig is a frász kerülgetett ettől a nőtől, de ez már tényleg sok! :)